A város egyik legnagyobb kincse a Vörösmarty Színház - története, jelene, érdekességei

2019-06-06 | Értékeink | Látogató: 0
(fotó:wikipedia, Hide-sp - Hide-sp) Alig van közismertebb épület Székesfehérváron a színháznál (abban biztos kiegyezhetünk a kétkedõkkel, hogy a néhány legismertebb közül való...). Arról már kevesebb ismerettel rendelkezünk, milyen szerepe volt a magyar színjátszásban, milyen múltra tekint vissza, mikor épült, mióta van önálló társulata...Ezekre és sok egyébre itt kapunk választ:

A székesfehérvári belvárosi Vörösmarty Színháznak nagy múltja, vezetõ szerepe van a magyarországi színjátszás történetében.

 

Színpadán a legkiválóbb magyar színmûvészek léptek fel az elmúlt több mint száz esztendõben.

 

Az elmúlt évtizedek és korunk színésznemzedékeinek tagjai közül is sokan kezdték pályafutásukat ezen a helyen, amely 1913 óta viseli Vörösmarty nevét.

 

 

Az elõzmények

 

 

Fehérvár közönsége a kõszínház megépítése elõtt sem maradt ki a színházi életbõl, hiszen addig a kor legendás színmûvészei a város fogadóiban léptek fel.

 

A városban megforduló színtársulatok a XVIII. század végén és a XIX. század elején a német többségû belváros és a városban állomásozó osztrák tisztikar igényeinek megfelelõen németajkúak voltak; az elsõ magyar színtársulat 1813 októberében jelent meg a városban.

 

Kultsár István pest-budai társulata ekkor mindössze nyolc napig játszott a fehérvári publikumnak, de a következõ év tavaszán és õszén már egy-egy hónapot töltöttek itt, összesen 47 estén léptek fel teljes társulattal, valamennyi színjátéktípussal.

 

A társulat feloszlása után, amikor úgy látszott, hogy a magyar színmûvészet ügye ismét holtpontra jut, Fejér megye közönsége közadakozásból hosszú idõre otthont adott a magyar színészet legjobb mûvelõinek.

 

 

 

 

(Petõfi is játszott Fehérváron)

 

 

Az 1818-1837 között mûködõ „Székesfehérvári Nemzeti Játék Színi Társulat” otthona a Kossuth utcai Gyõry-ház volt. A ház egyik felében a Pelikán fogadó, a másikban a „theatrum szálája” helyezkedett el, ahol egyébként már 1790-tõl kezdve tartottak színielõadásokat. A hatalmas terem – amely 1873 augusztusában összedõlt – egyik végében a karzat, a másikon a színpad, a zsinórpadlás és az öltözõk kaptak helyet.

 

A vármegye sokrétûen pártolta a színjátszást: átvállalta az igazgatás anyagi terheit, ingyenesen a társulat rendelkezésére bocsátotta a Pelikán fogadó nagytermét és biztosította a színészek elszállásolását a Bajzáth-házban, a Pelikán nagytermét pedig nagyrészt adományokból és felajánlásokból alakították át színházzá.

 

Ürményi József, Fejér vármegye fõispánja elismerõleg írt errõl a színházról: „A színházat igen színesnek találtam, jól van világítva, erõs fénylámpával a közepén, mint a pesti vagy a budai jól ellátott színházban, a zenekar 16 tagból áll, a ruhatár pedig nagyszerûbb, mint Pesten.”

 

A vármegyei igazgatás komolyan vette a színjátszás nyelvmûvelésben betöltött szerepét, de ismerte nemesi pártolói igényeit is.

 

Ezért az elsõ hónapok után, amikor a vándorszínészet Kotzebue-ra és a vígjátékokra épített átlagmûsorát játszották, egyértelmûen a vitézi játékok és a szomorújátékok irányába mozdították el a repertoárt, és – mintegy learatva az 1810-es évek drámafejlõdésének eredményeit – a magyar tematika és az eredetiség szempontjait igyekeztek érvényesíteni.

 

Mûsorukra mihamar felkerültek a kortárs témájú, máshol már cenzúra tiltotta mûvek, amelyeket aztán a társulat nagy sikerrel játszott más városokban, köztük Pest-Budán is.

 

A színház jelentõsége kezdettõl fogva túlnõtt a kis vidéki város méretein, s mûködése a magyar színészet történetének fontos fejezete.

 

Kiemelkedõ szerepe nem csak abban nyilvánult meg, hogy a budai színészet válsága idején helyet adott a magyar Tháliának, foglalkoztatta Kántornét, Dérynét, Szentpétery Zsigmondot, Lendvainét, útnak indította Laborfalvi Rózát és számos más nagy színészünket, hanem abban is, hogy a Gyõry-ház színpadán mutatták be az új magyar drámairodalom elsõ jelentõs alkotásait.

 

 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/ec/LaborfalviRoza.jpg/220px-LaborfalviRoza.jpg

 

(Laborfalvi Róza)

 

 

Különösen Kisfaludy Károly mûveit játszották igen nagy sikerrel: a romantika elsõ nemzedékének vezére öt darabot írt a fehérvári társulat számára (A tatárok Magyarországon, Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele, Stibor vajda, A kérõk, A pártütõk).

 

Kisfaludy drámáinak, vígjátékainak és történelmi tragédiáinak jelentõsége az volt, hogy magyarul szólaltak meg és nemzeti érzést, hazaszeretetet hirdettek.

 

1820-ban Szammer Pál nyomdájában jelent meg a „Magyar Theátrumi Zseb Könyvetske”, amely így méltatja Kisfaludy munkásságát:

 

„Méltó dicséretet és köszönetet érdemel Kisfaludy Károly úr munkás fáradozásáért: megmutatta a Tit. Szerzõ Úr, hogy a magyar nyelv komor valósága nemtsak a szomorú történetek lefestésére alkalmas, hanem az érzékeny és víg tárgyak gyengébb rajzolását is eltalálja, ha értõ kéz vezérli az etsetet, amelynek követésére méltó példáját adta a szép Magyar Jambusokban írt eredeti darabjaival, melyekkel a Tek. Theatralis igazgatóság könyvtárát gazdagította.”

 

Nagy szerepe volt a fehérvári társulatnak a világ legnagyobb klasszikus drámaírója, William Shakespeare drámáinak magyar nyelven való bemutatásában is.

 

Ezen a színpadon hangzott fel elõször magyarul Lear király panasza és a szomorú sorsú dán királyfi, Hamlet örök kérdése, a „lenni vagy nem lenni”.

 

Itt találkozott a magyar közönség elõször a Macbeth-tel és a Makrancos hölgy is itt került elõször színpadra.

 

 

A fehérvári színjátszás további történetében az 1842/43-as évad tarthat számot különös figyelemre. Petõfi vándorszínész korszakának ideje ez, a Fehérvárott is játszó Szabó-társulatnál. A költõ a „Párisi naplopó”-ban lépett elõször színre, Borostyán mûvésznéven.

 

A színház története

 

A székesfehérvári Vörösmarty Színház hazánk egyik legújabb, és mégis a legrégebbiek közül való színháza.

 

Az eredeti színház átadására 1874. augusztus 22-én került sor, az avatási ünnepségen a Kisfaludy Társaság képviseletében Jókai Mór és Gyulai Pál, a Tudományos Akadémia részérõl pedig Arany László és Pulszky Ferenc jelent meg. Jókai alkalmi köszöntõjét Laborfalvi Róza mondta el; az avató díszelõadáson Katona József Bánk bánját mutatták be.

 

A fehérvári színháznak nagy múltja, dicsõ szerepe volt a magyarországi színjátszás történetében.

 

Színpadán a legkiválóbb magyar színmûvészek léptek fel: Varsányi Irén, Hegedûs Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Ladomerszky Margit, Bajor Gizi.

 

A második világháború során, 1944-ben a nagy múltú színház elpusztult, teljesen kiégett.

 

Széleskörû társadalmi összefogás keretében a város lakossága újjáépítette a színházat, amely 1962. november 7-én nyitotta meg ismét a kapuit: ekkor a budapesti Nemzeti Színház mutatta be Vörösmarty Csongor és Tünde címû darabját Törõcsik Mari és Bitskey Tibor fõszereplésével, Marton Endre rendezésében.

 

 

http://3.bp.blogspot.com/-QHQl8AVYZww/VGmI3yX9ATI/AAAAAAAAepg/bboUkDNQEZo/s1600/CsongorTunde1962.JPG

 

 

(Csongor és Tünde – Törõcsik Mari és Bitskey Tibor)

 

 

Az ördögfiókákat Garas Dezsõ, Gelley Kornél és Horváth József alakította, a további szereplõk között Major Tamás, Ungváry László és Szirtes Ádám nevét is megtaláljuk.

 

Az 1962. évi alapító okirat nem színháznak, hanem „színházi célú mûvelõdési intézménynek” nevezi a város színházát, de a közönség, a színházi emberek, a sajtó sohasem nevezte másként, mindig színháznak, ahogy az épület homlokzatán is ez áll: Vörösmarty Színház.

 

A csak befogadószínházként mûködõ fehérvári teátrum évtizedekig nem rendelkezett önálló társulattal. 1983-tól kezdõdõen azonban mind határozottabban kezdett törekedni az önállóságra, életre keltve megannyi kitûnõ darabot, megteremtve ezzel a fehérvári színházi mûhelyt, a saját arculatú alkotó munkát.

 

Eleinte csak egy-egy bemutatóra szerzõdtettek színmûvészeket, de 1995 júniusában a városi önkormányzat lehetõvé tette, hogy tíz fiatal színésszel (Brunner Márta, Fehér Adrienn, Horkay Péter, Németh Attila, Szabó P. Szilveszter, Szomor György, Tihanyi Lívia, Várfi Sándor, Zakariás Éva, Závodszky Noémi) létrejöjjön a színház társulatának magja.

 

 

Ez a névsor 1997-ben tovább bõvült: a Vörösmarty Színházhoz szerzõdött Kállay Ilona és Szabó Gyula – az önkormányzat ugyanis további tizenhat színmûvész szerzõdtetését biztosította.

 

 

Ez azt jelentette, hogy a pályakezdõ fiatalok mellé érettebb, tapasztaltabb mûvészek érkezhettek Fehérvárra, és a társulat azóta is folyamatosan bõvül és változik. Évadról évadra egyre tekintélyesebb méretû társulat adja elõ a színmûveket és az elõzõ évadok legnagyobb sikereit.

 

A következõ több mint negyven év során nem történt felújítás az épületben. A színpadtechnika, az elektromos hálózat elavult, az épület állaga leromlott, így elkerülhetetlenné vált a felújítása.

 

Több sikertelen pályázat után 2003-ban végre siker koronázta a város erõfeszítéseit, és sikerült központi támogatást nyerni a rekonstrukcióhoz. A befogadószínháznak épített házat a társulat már kinõtte, ezért a felújítási terv bõvítést is magába foglalt, így valójában egy új színház épült Székesfehérváron.

 

A Színházat a 2004 nyarán megkezdett teljes felújítás és átépítés befejezése után adták át a közönségnek.

 

A négymilliárd forintos rekonstrukció során 3500 köbméter betont, 350 tonna acélt, 160 kilométernyi elektromos és informatikai kábelt, 16 kilométernyi gépészeti csövet, 1900 négyzetméter kõburkolatot használtak fel – gyakorlatilag egy vadonatúj teátrum várja a közönséget, hiszen a régi színházból csak a külsõ fõfalak maradtak meg.

 

A korábbi belsõ elrendezést teljesen szétbontották, a nézõtér visszakapta színházi jellegét, megszûnt az erkély, helyette páholyokat alakítottak ki és az egész nézõtér légkondicionált lett.

 

Csúcstechnikát építettek be a színpadra is: új világítási hidak, új reflektorok, motoros díszlethúzók vették át a korábbi, mára már teljesen elavult színpadtechnika feladatait.

 

A korábbi egyszerû forgószínpadot gyûrûs forgószínpad váltotta fel, ami azt jelenti, hogy a forgó közepe és gyûrûje egymástól függetlenül is mozgatható, értelemszerûen akár egymással ellentétes irányban is, ami látványos díszletváltásokat tesz lehetõvé.

 

Ugyancsak gyors és látványos díszletezést valósít meg az a 36 tagból álló díszletmozgató kocsi, amely a hátsó színpadról fél perc alatt áthúz egy teljesen felépített díszletet a színpadra.

 

 

A színház ma

 

A Vörösmarty Színház repertoárja nagy, folyamatosan játszik prózai színmûveket, tragédiákat, vígjátékokat, operákat, operetteket, sõt musicalt és gyermekdarabot is.

 

A társulatnak több ismert, híres színésze van, sokan a pályájukat kezdték itt, mások idõsebb korukban szerzõdtek a társulathoz, a vendégként itt játszó mûvészek száma is jelentõs.

 

A színházat 2012 augusztusa óta Dr. Szikora János igazgatja.

 

 

Az épület maga Székesfehérvár egyik nevezetessége, a városban lakók büszkesége, kedvelt turistalátványosság.       (forrás:wikipedia)

 

 

Vörösmarty Színház
Szekesfehervar Vorosmarty Szinhaz 01.JPG
A Vörösmarty Színház épülete
Korábbi nevek: Fehérvári Színház
Hely 8000, Székesfehérvár, Fõ utca 8.
Építési adatok
Építés éve 18721874
Megnyitás 1874. augusztus 22.
Rekonstrukciók évei 19622004
Építési stílus szecessziós, eklektikus
Tervezõ Koch Henrik és Szkalniczky Antal
Építész(ek) Színészpártoló Társaság – 1860

 

 (forrás:wikipedia)

 

 

Legközelebb:  a Vörösmarty Színház régen és ma – képekben !

 

Megosztás