A Palotavárosi Skanzenben a Rác utca 11. számú házban 1988-ban "Palotavárosi emlékek, Székesfehérvár-Palotaváros története és néprajza" címû állandó kiállítást nyitott a Szent István Király Múzeum.
A kiállítás bemutatja, hogy a lebontott Palotaváros a 18. század óta milyen szerepet játszott Székesfehérvár életében.
Az épület belsõ berendezését, bútorait, szentképeit az utolsó tulajdonostól, Csikós Danicától már a kutatás során, 1981-ben megvásárolták a Szent István Király Múzeum számára.
Az épületet 1986-ban az Ikarus székesfehérvári gyára a korábbi felmérések, fényképek alapján újjáépítette, majd átadta a múzeumnak.
Újjáépítésekor megbizonyosodhattak róla, hogy hátsó végfala vastag, tölgyfa talpgerendára épült.
A ház elsõ szobáját és konyháját az eredeti bútorokkal rendezték be, a hátsó szobába Palotaváros történetérõl és néprajzáról készítettek kiállítást.
Bemutatják Palotaváros hagyományos társadalmi rétegeit, foglalkozási csoportjait, azok életmódját.
Kiállították a Palotavároshoz kötõdõ mesterségek (tobak, varga, csizmadia, cipész, szíjgyártó, csapó, szûcs, szûrszabó) szerszámait, céhemlékeit is.
A kiállítás negyedik helyiségében a Dietrich-kalaposmûhely berendezése látható.
Palotaváros híres kalapos dinasztiájának megalapítója az 1891-ben felszabadult Dietrich Ede volt, akit fia, István követett a mûhelyben, amely korábban a Szömörce, majd a Csapó utcában mûködött egészen 1986-ig, amikor teljes felszerelése a múzeumba került. (forás:szikm.hu)
A tízemeletes épületek árnyékában található skanzen múzeumutcája 1989-ben Európa Nostra-díjat nyert.
(Tûzzel – Vassal Fesztivál fotó:OKKFehérvár)