Az egykori székesfehérvári Nagyboldogasszony- (vagy Szûz Mária) –bazilika maradványai az államalapítás korából fennmaradt építészeti emlékek Fehérvár Belvárosában. Sok uralkodót koronáztak meg falai között, ezért gyakran említik koronázó bazilika néven is.
A székesfehérvári Szûz Mária-prépostság sok tekintetben egyedülálló volt. Szent István királynak a Szentföldre vezetõ zarándokút mellett épített magánegyháza a középkori Magyarország király- és királyné-koronázásainak, királyi esküvõknek, temetkezéseknek a helyszíne lett.
Itt õrizték évszázadokon át a koronát és a koronázási jelvényeket, valamint a fontos iratokat. Számos sorsfordító eseménynek, országgyûlésnek, országnagyok tanácskozásának keretéül szolgált e hely.
a Nemzeti Emlékhelyet jelzõ oszlop – forrás:wikipedia, fotó:Globetrotter19
Építéstörténet
Elsõ királyunk, Szent István kezdte építtetni (német székesegyházak mintájára) a XI. század elején, végsõ nyughelyéül. A XI. században elkészülte után a maga 60×30 m-es alapterületével és kb. 30 m-es belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikája volt.
Szent István korabeli bazilikája háromhajós, négy tornyos és valószínûleg két szentélyes volt. Déli oldalához kerengõ is csatlakozott.
Az épület évszázadokat átívelõ rendkívüli jelentõsége arra vezethetõ vissza, hogy a templom falai között – pontosabban a templom közepén – nyugodott az 1083-ban szentté avatott István király (†1038).
Szarkofágja ma is látható az õ tiszteletére felépített mauzóleumban. Fiát, az ugyancsak akkor szentté avatott Imre herceget (†1031) már elõbb eltemették. Kriptáját a déli hajó második és harmadik pillére között tárták fel. Az õ tiszteletük emelte ki ezt az épületet az egyszerû nép és az ország vezetõi szemében a templomok sorából.
Szent István után trónra lépõ királyokat már itt koronázták meg és sokuk ide is temetkezett.
Az Osszárium bejárata – forrás:wikipedia, fotó:Globetrotter19
Átalakítások
1327-ben Károly Róbert király, mivel a templomba kívánt temetkezni, részben beboltoztatta fõhajót. 1426-ban az itáliai származású Ozorai Pipó gótikus stílusban újjáépítette a bazilika délnyugati (Városháztér felõli) tornyát.
Így a templom eddigi szimmetria-egyensúlya megbomlott, mivel ez a torony jóval magasabb volt, mint a homlokzat másik északnyugati tornya. Becslések szerint 65-70 m magas lehetett az úgynevezett Pipó-torony.
Az építkezés nem kevés pénzébe került Ozorai Pipónak, így különös kegyben részesült: a bazilika falain belül temetkezhetett.
Ez szinte kizárólag csak királyokat illetett meg. A tehetõsebb emberek sír-kápolnát építhettek a bazilika mellé, vagy a kerengõ udvarán temetkezhettek. Ozorai Pipó sírja valószínûleg az általa építtetett torony alatt volt.
Az utolsó jelentõsebb építkezés Hunyadi Mátyás idejében zajlott, aki lebontatta a korábbi keleti szentélyt és a mögötte húzódó városfalat is, majd feltöltette a területet és kelet felé egy új 30 m hosszú kápolnakoszorús szentélyt épített a Hunyadi család sír-kápolnájául. Késõbb a városfalat is visszaépítették.
Az úgynevezett Mátyás-sírkápolna lehetett a koronázó templom legszebb része, a francia gótikus katedrálisok szentélyéhez lehetett hasonló pl. a párizsi Notre Dame-hoz. A bõvítések után a bazilika teljes hossza már meghaladta a 100 métert.
A koronázó templom pusztulása
Székesfehérvár 1543-ban török kézre került, török várkapitány a királysírokat már ekkor kifosztotta.
A koronázó bazilika pusztulása az 1601-es sikeres keresztény visszafoglaláskor kezdõdött, ugyanis a törökök lõporraktárnak használták a Pipó-tornyot, s miután nem tudták megtartani a várost, nehogy a gyõzteseké legyen a lõpor, inkább felrobbantották.
(Az égõ székesfehérvári bazilika. Miniatúra a Képes Krónikából – forrás:wikipedia)
A hatalmas robbanásban összeomlott a Pipó-torony, továbbá leégett az egész templom.
Az ostrom után nem állították helyre, köveibõl javították ki a megsérült városfalakat. A keresztény seregek feltörték a bazilikában még sértetlen királysírokat.
1602-ben a törökök visszafoglalták a várost, õk is kõbányának használták a templomot. A templom északi oldalkápolnái használható állapotban maradtak, ezeket csak a XIX. század elején a Püspöki palota építésekor bontották el.
A XIX. századra az egykori királyi bazilika összes földfelszín feletti maradványa eltûnt.
Az ezt követõen megkezdõdött ásatások már csak a felszín alatt tudtak alapfalakat feltárni, ebbõl azonban sajnos a templom pontos külalakjára már nem lehet következtetni.
Csupán egyetlen királysír maradt sértetlen a bazilikában.
Ma III. Béla néven tiszteljük azt a királyt, akit feleségével 1848-ban találtak meg a templom déli oldalhajójában csatornaásás közben.
Az azonosítás viszont bizonytalan, több jel mutat arra, hogy a királyi csontok Könyves Kálmán és hitvese maradványai.
Erre utal egy a sírban talált körmeneti kereszt, amit csak püspökök sírjába volt szokás temetni, és Kálmán király volt az egyetlen uralkodó, aki megkoronázása elõtt püspök volt.
|
|
|
|
|
|
(forrás:wikipedia)
A törökök 1601-ben kivonultak Fehérvárról, de egy év múlva visszafoglalták – forrás:wikipedia
