A múlt században még rómainak vélt szarkofágot késõbb 9-10 századinak tartotta a mûvészettörténet-írás.
A 30-as években Szent István koporsójaként határozták meg, s keletkezését a király temetéséhez (1038) kapcsolták.
A ma elfogadott változat szerint a szarkofág eredetileg római, s csak díszítése középkori átfaragás.
A bal hosszoldal két szélén homorú fülkékben egy-egy különös növényi forma áll, valószínûleg antik emberalakok átfaragásából származnak.
Köztük hármas tagolású mezõ kerubbal és rozettákkal.
A jobb hosszoldalt teljes szélességében hasonló dísz tölti ki.
A rozetták és a térkitöltõ növényi elemek változatossága igényes, jól képzett mesterrõl, a szárnyas lények ábrázolása biztos térkitöltõ készségrõl tanúskodik.
A rövid oldalon a pólyást vivõ angyal a szarkofág fõ ábrázolása. Ez a halott lelkét vivõ angyal a Mária halálát megjelenítõ bizánci elefántcsont faragványtípus felsõ régiójából vált ki.
A kerubok kelet-európai Maiestas-ábrázolásokon tûnnek fel, tartalmilag a Paradicsomot õrzõkkel vethetõk össze. (Így a sírláda nem egyszerûen a halott testének háza, hanem mennyei lakóhelyének képmása.)
A lélekvitel motívuma Szent István halálának leírásában és a Szent Imre-legendában is szerepel.
A stílustörténeti vizsgálat inkább a szenttéavatás (1083), mint a temetés korára teszi a szarkofág átfaragásának idõpontját.
Ikonográfiája is inkább a szent, mint a herceg vagy király karakteréhez illik.
Amennyiben a feltárt kevésbé igényes kidolgozású, egykorú fedéltöredékek is a szenttéavatáshoz kapcsolhatók, valószínûnek látszik, hogy azok Szent Imre herceg, a szarkofág pedig Szent István síremlékéül szolgáltak.
forrás:hung-art.hu
