Székesfehérvár Belvárosa a megyeszékhely egyik legkisebb (ha nem a legkisebb) városrésze, ám történelmi és turisztikai szempontbólMagyarország egyik legfontosabb területe.
Északról a Mátyás király körút, délrõl a Budai út, keletrõl a Várkörút, nyugatról pedig a Mátyás király körút és a Palotai út határolja.
Fehérvár történelmi belvárosának mai városképét túlnyomóan barokkvagy módosult barokk (pl.: Püspöki Palota – empire és copf) hangulatú épületek jellemzik, ám az Árpád fürdõ és néhány lakóépület jellegében aszecessziós építészet jegyeit is fellelhetjük, a Vármegyeháza és a híres Magyar Király Szálló pedig klasszicista stílusban épült.
A Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhely romterület az egykoriNagyboldogasszony-bazilika maradványait rejti, ahol 43 magyar királyt koronáztak meg, közülük 15 végsõ nyughelyéül is választotta az óriási templomot.
Ahogy az ember az õsi utcákon sétál, és belegondol a város több, mint egy évezredes múltjába, felfigyel a Belváros szépségére és értékeire.
A folyamatosan szépülõ városrész nagy eséllyel pályázhatna a Magyarország legszebb óvárosa címre is.
Hogyan alakult ki a Belváros ?
A latinul Alba Regiának elnevezett Székesfehérvár alapítását 972-re teszik, amikor is Géza nagyfejedelem megépíttette kicsiny kõvárát, benne palotáját és az ország elsõ templomát a mai Szent István székesegyházterületén.
Ezzel a legõsibb magyar városnak tekinthetõ.
Géza fia, István tette meg Fehérvárt királyi székhellyé. Õ kezdte meg a bazilika építését, melynek építését utódai egészen a török hódoltságigfolytattak.
A 13. század és a 15. század között az okmányok egy sor palota építésérõl számolnak be.
A középkorban virágkorát élõ város képét nagyjából 1490-ig számtalan metszeten örökítették meg.
Fehérvár 1543-tól 1688-ig szinte folyamatosan oszmán kézen volt.
Bár a török ostromot a város átvészelte, mégis ekkor pusztult el többek között a Szent István által építtetett, majd az Anjouk és késõbb Mátyásáltal kibõvített pompás királyi bazilika, amikor a tornyában tárolt puskapor felrobbant az 1601-es keresztes ostrom során (ekkor rövid idõre sikerült visszafoglalni a várost).
Székesfehérvár 1688-ban szabadult fel végleg a török uralom alól.
Az 1702-ben alapított jezsuita, majd pálos, végül ciszterci gimnáziuma országos ismertségre tett szert. 1703-ban kapta vissza a város a szabad királyi város rangot.
A 18. század közepén nagyobb építkezések kezdõdtek, ekkor épültek például a ferencesek és a jezsuiták templom- és rendházépületei.
(A Szent István székesegyház- forrás:wikipedia, fotó:KovacsDaniel)
A székesegyház új épületét 1702-ben kezdték el építeni, a Városháza épülete az 1710-es években készült el. Középületek, barokk paloták és polgárházak épültek, a Püspöki Palota 1801-re készült el.
A Belváros zártsága a XIX. század elsõ harmadában szûnt meg, amikor új utcák épültek, s kapcsolták a külvárosokat a történelmi városmaghoz.
A belváros szerkezetét jelentõsen megváltoztatta a Palotai kapu illetve a Budai kapu melletti várfal 1809-es lebontása, ugyanis 1810-ben József nádor érkezett a Fejér vármegyei felkelõ sereg megszemlélésére.
A Budai kaput 1872-ben bontották le, mivel a városi magisztrátus szûknek találta a városkaput, így több polgári ház és várfal lebontásával megnyitották a Nádor-utcát, a mai Fõ utcát. 1843-ban a város déli része tûzvész következtében teljesen elpusztult.
A Belváros képe tulajdonképpen az 1800-as évek közepére elérte mai formáját.
2013-ra befejezõdött a Belváros Rehabilitációja c. projekt egyik szakasza, melynek részeként megújult a teljes Fõ utca.
(fotó:ÖKK Fehérvár)
A Belváros szépségeit most azért nem vesszük sorra, mert a többi látnivalójával, mûemlékével külön foglalkoztunk – foglalkozunk !
