A másfélszeres életnagyságú bronz szobor fekete svéd gránitlemezekkel burkolt talapzaton áll.
Avatása 1938. augusztus 18-án volt.
Elhelyezését nagy hírlapi vita elõzte meg. Több helyszín is felvetõdött, úgymint a Romkert bástyája, a Városház elõtti tér és a Zichy-liget.
A szobor kulisszapróbái egyiket sem mutatták megfelelõnek.
Végül Marosi Arnold múzeumigazgató javaslatára a Megyeház tér (ma Szent István tér) mellett döntöttek, ahol ekkor még Kallós Ede huszárszobra állt.
A város a Szent István Év emlékeként a szobor bronz, kicsinyített mását, amit szintén Sidló készített, 1939-ben a kormányzónak ajándékozta.
A szobor népszerûségét mutatja, hogy Herenden porcelán példányok készültek belõle.
Talapzata az 1970 körüli restauráláskor politikai okokból „István király” feliratot kapott, ezt 1988-ban változtatták vissza az eredeti „Szent István”-ra.
(Magony Imre székesfehérvári szoborkatalógusának 2004-es kiadása alapján.)
Az alkotás jelzései:
Sidló 1938 (szembõl nézve a bronz talapzat rész jobb oldalán)
Öntötte Szili István utóda Budapest (szembõl nézve a bronz talapzat rész bal oldalán).
Szili István bronzöntõ 1936-os halálát követõen a kõbányai öntödében készült szobrokat sághi Horváth István bronzöntõ mester öntötte, aki az elhunyt feleségének, s egyben örökösének kérésére vezette az öntödét 1942-ig. (forrás: Sághi Horváth István bronzöntõ és cizellõr mester leányának válaszlevele) /forrás:www.kozterkep.hu/
Sidló Ferencrõl, a szobor alkotójáról:
