Úrhida község Fejér megyében. Tengerszint felett 123-191 méteren, völgyekkel tagolt halmon fekszik. 1000 éves település (1009–)
A több mint 1000 éves település története
E település a nyugalom, a csendes békés vidék megtestesítõje, bár nem kímélte a történelem vihara, pozitív kisugárzása, szerethetõsége õsidõk óta vonzotta az idetelepülõket.
1009–1848-ig
A település már a honfoglalást megelõzõ idõszakban létezett, valamivel a mai fekvésétõl ÉK-re a Sárvíz partján. Szent István idejébõl származtatott oklevél tanúsága szerint a "civitas" elnevezés utal arra,hogy fontos út, híd védelmére itt valószínûleg földvárat építettek.
A falu elsõ írásos említése egy 1009-ben készült majd 1257-ben átírt oklevélben történik, amelyben István király Fülét, Úrhida kerületébõl, a Veszprémi püspökségnek ajándékozta, ebben az átiratban a település uhida néven szerepel.
Késõbb is idõrõl idõre egy-egy iratban említésre kerül a település. Mint például az 1323-as oklevél amely szerint a Veszprémi püspökség birtokában van, ebben említik Szt. Miklósról elnevezett templomát is.
1401-ben egy Zsigmond királyi oklevélben az itt lévõ malom kerül említésre. 1478-as fehérvári keresztes konvent oklevele leírja, hogy az úrhidai híd, az úrhidai víz felett, az azonos nevû településen áll.
Vámot,a veszprémi Albert püspök és fehérvári káptalan jogosult szedni.
A falu sorsát az 1543–1560 Fehérvár közelsége, illetve a török dúlás határozza meg. Források szerint 1560-ban kihalt. 1582-es adat szerint az úrhidai malom Batthyány Ferenc-Orbán birtok volt.
A török idõk után 1702-es forrás szerint Madocsányi családé, majd 1740-tõl a fehérvári Vörös családé Pentelével együtt. A Farády Vörös család, az alig lakott területen szõlõ telepítést végzett, és a területeket bérletbe adta.
A bérlõk õsztõl-tavaszig kinn laktak, azután egyesek itt kinn maradtak végleg, lassan így megindult a falu újra benépesülése. 1757–1810 között 41 családfõt jegyeztek az anyakönyvbe.
A II. József féle összeírás 112 házat említ. 1815-bõl ismert a szõlõhegy rendtartása, ami szigorúan szabályozta az ültethetõ növényeket, fákat, állattartást, a jó bor hírének megõrzése érdekében.
Az 1831-es kolerajárvány a községet sem kímélte az akkori 192 lakosból 23 lett beteg, és 3 halt meg.
Katolikus templom Úrhidán – forrás:wikipedia, fotó: Takács Irén
Az 1848-as szabadságharctól az 1900-as évekig
Az 1848-as szabadságharc közvetlenül nem érintette a települést, de a hidat szeptember 25-én felszedték Jellasics csapatai hátráltatására. A község továbbra is a szõlõmûvelésbõl élt, 1870-ben már 797 lakosa volt. Az akkori közigazgatás szerint a falu élén 16 tagból álló képviselõ-testület, illetve a községi elöljáróság állt.
Az utóbbihoz bíró, jegyzõ, törvénybíró, 4 esküdt, körorvos, pénztárnok tartozott. A község életében említésre kerül egy hírhedett idõszak, az 1903-as évben amikor verekedések, útonállás, kocsmai véres verekedések voltak, egy akkori jelentés szerint.
Erre az idõszakra Széchenyi Zsigmond (Sárpentelén élt) utalást tesz egyik késõbbi könyvében, és Úrhidát, mint „bicskás” falut említi. Ez a ragadvány elnevezés a környezõ településekben még az 1970–1980-as években is élt.
Az I. világháború alatt, és után
Az I. világháborúba 1914. októberében vonulnak be tartalékosok a faluból. Az elesettek tiszteletére az elmúlt években emlékmûvet állított a község. A két világháború között a lakosság zöme mezõgazdaságból élt. A fehérvári piacra termeltek zöldséget, gyümölcsöt ,húst (libafertály).
A népesség közel 1000 fõ (920–975) a helyi földek kevésnek bizonyultak eltartásukra, ezért eljárt a lakosság egy része a környékbe napszámba, részes munkára. A község gyarapszik: utak, új temetõ, tûzoltóság, villamosítás kezdõdik.
A II. világháború alatt és után
A II. világháború alatt 1944 decemberében több hónapos álló front alakult ki, többször is "gazdát" cserél a falu. A falu 30 háza, a templom, a szeszfõzde megrongálódott, és sok polgári áldozatot is követeltek a harcok. A fronton elesetteknek a Templom kertjében állítottak emléket. A harc 1945. március 22-én ért véget.
1945-tõl a 80-as évekig Úrhida éli a kistelepülések életét, elõször az újjáépítés idõszaka, a Földmûvesszövetkezet megalakulása, Vadásztársaság létrehozása, majd 1948 kultúrház avatás. 1957-ben újra napirenden a villamosítás. 1960-ban megalakul a Rákóczi Tsz. csoport, 1964-ben posta nyílik.
A település önállóságát 1969-ben elveszti, és csak tanácsi kirendeltség marad, közigazgatásilag Szabadbattyánhoz csatolják, ami a falu fejlõdésének szempontjából hátrányos volt. Óvodát 1987-ben építettek, azonban az iskolában csak az alsó tagozat maradt. 1988-ban, ma is mûködõ, nyugdíjas klub alakul.
Napjainkban
Az önállóságát a község 1990-ben nyerte vissza. Az utóbbi 10 évben jelentõs fejlõdés történt, Felavatásra került a faluház,az utak nagy része aszfaltozott lett, kisebb lakóparkok épültek, "egészségház" készült, gyógyszertár üzemel, felújításra, átépítésre került az önkormányzat épülete…
Nevezetességei
Történelmi nevezetességei nem nagyon maradtak fent. A faluházat több száz éves parasztházból alakították ki. A Nagyboldogasszony-templom kertjébõl tiszta idõben Székesfehérvár, Szabadbattyán, Inota-Várpalota, sõt a Velencei-tó fehér vitorlásai is láthatók. (forrás:wikipedia)
Úrhida naplementekor – fotó:wikipedia, MateX
Hideg-kastély – fotó:urhida.hu
Temetõi kereszt – fotó:urhida.hu
