Ismeri Székesfehérvár környékét? - Mûemlékben, látnivalóban gazdag: Lovasberény

2019-01-16 | Magazin
(Lovasberény, elõtérben a Cziráky-kastély - forrás:wikipedia, fotó:CivertanS) Ki jól, más alig ismeri szûkebb környezetünket. Pedig ha munka után, hét végén akad egy kis szabadidõnk és kirándulni támad kedvünk, érdemes körülnézni a környéken is. Nézzünk körül ismét Székesfehérvár környékén:

Lovasberény (németül Lauschbrünn) község Fejér megyében.

 

Fekvése

Lovasberény a Velencei-hegység északi lábánál fekszik. Megközelíthetõ a SzékesfehérvárBicske (811-es fõút) útvonalon, vagy a CsákvárVelence útvonalon.

 

Története

 

A Vértes déli és a Velencei-hegység északi nyúlványai között elterülõ termékeny sík- és dombvidéket, amelyet a Rovákja-patak szel át, a Krisztus születése elõtti 2. évezredben már gondolkodó, alkotó népek lakták.

 

A bronzkorban Mihály-vár és térségét népesítették be, de a kelták és a rómaiak településnyomai, temetõi is megtalálhatók a település mai határában. A község neve egy 1302-ben kiadott oklevélben bukkan fel Lowazberen (Lovászberény) alakban.

 

A Lovas-Berény településnév a 17. század végén állandósult. Határa a 9- 10. század fordulójától kezdve a Csák nemzetség õsi szállásterületéhez tartozott. 1332-ben már templomos hely, a 15. században pedig a Buzlai család birtoka. Buzlai Mózes a század utolsó évtizedeiben átépíttette, megnagyobbíttatta a templomot, és VIII. Ince pápától 1484-ben az itteni Szent András-egyház búcsúengedélyt kapott.

 

 

http://photos.wikimapia.org/p/00/00/81/52/56_big.jpg

 

(tûztorony – fotó:wikimapia.org)

 

 

A török hódoltság elsõ évtizedeiben a falu elnéptelenedett, csak 1637-ben népesítették be újra a Tolna megyei Bikácsról érkezett református magyarok. A 17. század végéig a református családok száma meghaladta a hatvanat, és a község népessége már meghaladta a háromszáz fõt. Újjáépítették a falut, megkezdték a földek mûvelését, és birtokba vették a korábbi római katolikus templomot.

 

A 18. század elsõ évtizedeiben Lovasberény benépesítése újabb fordulatot vett. Morvaországból zsidók érkeztek, Közép-Németországból, a Hessen-Kassel tartománygrófság területérõl harminc római katolikus család telepedett meg. Ettõl az idõszaktól kezdve vallásában, kultúrájában, szokásaiban vegyes népesség élt a községben.

 

Az izraeliták száma a 19. század közepéig folyamatosan növekedett, meghaladta az 1200 fõt. Miután a szabad királyi városokban is letelepedhettek, számuk gyors ütemben csökkent.

 

Nemcsak a gazdasági fejlõdés idõszaka a 18. század, hanem a reformátusok és a római katolikusok között elmélyülõ ellentétek korszaka is. A rekatolizáció a birtokos család tagjaihoz, a Czirákyakhoz kötõdik.

 

Gróf Cziráky József 1730-ban vásárolta meg az uradalmat Franz Anselm Fleischmann bárótól. 1740-ben úrbéri szerzõdést kötött jobbágyaival, 1748-ban pedig elvette a reformátusoktól a templomot, s azt a római katolikus hitet követõ alattvalóinak adta át.

 

 

http://www.lovasbereny.hu/images/telepulesunk/latnivalok/katolikustemplom/katolikustemplom.jpg

 

(katolikus templom – forrás:lovasbereny.hu)

 

A reformátusok közel két esztendeig az Isten szabad ege alatt tartották az istentiszteletet. 1751-ben építették fel sövénybõl és nádból font oratóriumukat. Kõbõl épített templomot csak 1786-ban emelhettek.

 

Ebben az idõszakban mindhárom felekezet (római katolikusok, reformátusok és izraeliták) rendelkezett iskolával, a tanítók személyét is ismerjük. A gazdasági fellendülés eredményeként 1765-ben Lovasberény vásártartási jogot kapott, és ezzel a mezõvárosok sorába emelkedett. A század végén már 327 lakóházat írtak össze, a családok száma 490, népessége pedig meghaladta a kétezerötszázat.

 

A 18. századtól a község, majd a mezõváros története összekapcsolódott a Cziráky család históriájával. Lovasberény "épített világát" elsõsorban gróf Cziráky Antal Mózes határozta meg. 1809-ben fejezõdött be a kastély építése, majd 1834-ben a vidéki szempontból monumentális római katolikus templomé. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt jelentõs változásokra került sor.

 

http://photos.wikimapia.org/p/00/00/81/52/31_big.jpg

 

(református templom – fotó:wikimapia.org)

 

A jobbágyok szabad paraszti birtokossá lettek, megszabadultak a földesúr gazdasági és jogi fennhatóságától. Lovasberény lakóinak döntõ többsége a haza szolgálatába lépett, a római katolikus plébánost s a református lelkészt is letartóztatták a császáriak, mert Kossuthnak, a magyar függetlenségnek voltak hívei.

 

Lovasberény történetében is csak a kiegyezés után bontakozott ki a polgári fejlõdés. Megalakult a képviselõ-testület és az elöljáróság. A népiskolai törvény szellemében új iskolák épültek, majd a tankötelesek iskolai elõkészítése érdekében óvoda létesült.

 

Megkezdõdött a helyi társadalom önszervezõdése; társadalmi és kulturális egyesületek jöttek létre, többek között segélyegylet, olvasókör és tûzoltó-egyesület kezdte meg mûködését. A kulturális egyesületek mûvelõdési lehetõséget biztosítottak, közízlést formáltak, és társadalmi kapcsolatokat teremtettek.

 

A település további gyarapodását az elsõ világháború, majd az azt követõ forradalmak törték meg. A 20. század húszas éveitõl számítható konszolidáció során feléledtek, újjászervezõdtek az egyesületek, és a megváltozott viszonyok közepette új társadalmi, közmûvelõdési egyletek, társaságok alakultak.

 

Ismét pezsgõ közélet jellemezte Lovasberényt. A második világháború minden korábbinál súlyosabb megpróbáltatásokat hozott a falu életébe. 1944 decemberében Lovasberény is hadszíntérré vált, a négy hónapon át tartó súlyos harcok után 1945. március 20-án hallgattak el a fegyverek.

 

A háború során 97-en vesztették életüket, 51-en lettek a holokauszt áldozatai. Megrongálódott 72 lakóépület, 38 pedig lakhatatlanná vált. A harcoló alakulatok felélték az állatállományt, 62 szarvasmarha, 75 házisertés és 104 maradt a községben.

 

Az 1945 tavaszán kibontakozó demokratikus átalakulás több forrásból táplálkozott: a többpártrendszerbõl, a néphatalmi testületek tevékenységébõl és a földreform végrehajtásából. A közigazgatás megszervezésével egy idõben zajlott a földreform, 236 földigénylõ között 2099 hold szántót osztottak ki, egy igénylõre átlagosan kilenc hold föld jutott.

 

http://www.lovasbereny.hu/images/telepulesunk/latnivalok/mariakapolna/mariakapolna.jpg
 

(Mária Kápolna – fotó:lovasbereny.hu)

 

 

A birtokok felaprózottságát mutatja, hogy a falu határában 6350 parcellát tartottak nyilván. 1945-ben megkezdõdtek az [államosítás]]ok, a negyvenes évek végén a kulákrendelettel félelemben tartott földmûvesek tömegesen hagytak fel foglalkozásukkal, és ajánlották fel ingatlanaikat az államnak.

 

A református és a római katolikus egyházközséget is háttérbe szorították, iskoláikat és az óvodát ugyancsak államosították. 1950-ben a község önkormányzatát is felszámolták.

 

Az 1956. október 23-án kirobbanó magyar forradalom és szabadságharc volt minderre a tiltakozó válasz. Lovasberényben is megalakult a nemzeti bizottság és a nemzetõrség. November 4-én a szovjet Vörös Hadsereg koncentrált támadása hiúsította meg a demokratikus törekvések további térnyerését.

 

A forradalom és szabadságharc utáni években a vidék szocializálása, a termelõszövetkezetek megalakítása került elõtérbe.

 

A népesség létszáma is tükrözte a változásokat: 1949-ben 3102, 1960-ban 3129, 1970-ben 2973, 1980-ban 2639, 1990-ben 2594 fõ lakta a községet. Napjainkban szerény mértékû növekedést tapasztalunk, 2751 fõ a település össznépessége.

 

Látnivalók

 

 
 

Székesfehérvár irányából beérve a faluba, bal kéz felõl két zord kõoroszlán fogadja az ideérkezõket. Ezek õrzik a kastélyhoz vezetõ bejáratot.

 

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Lovasbereny/pages/images/013_emlekeztetem_magzataimat_clip_image008.jpg

 

(korabeli kép az oroszlánokkal)

 

A felületes szemlélõdõ azt gondolná, hogy milyen jó a berényieknek, hiszen van egy hatalmas kastélyuk.

 

Ez igaz is, meg nem is. Ilyen hatalmas épület helyrehozásához nagyon sok pénz kellett és egyre több kell. Így tovább alussza álmát, míg valami csoda nem történik. A kastély jelenérõl késõbb, most pillantsunk bele a múltjába.

 

Feltételezések alapján a kastély elsõ épületeit a Pálffy család valamelyik tagja építtette. Sigbert Heister osztrák tábornokról tudjuk, hogy itt lakott. 1699. után valószínûleg õ hozatta rendbe és bõvíttette a már meglévõ épületeket; ezekbõl lett késõbb a kastély jobbszárnya. Heister építtette az egykori plébániatemplomocskát is.

 

Az építkezés idején még a kastély és a templom között vezetett az alcsúti út, amelyet késõbb a parkon kívülre helyeztek át. A 17. század végén és a 18. század elején a késõbbi kastély még egyszerû falusi udvarház volt. 1730-ban döntött úgy a Cziráky család, hogy ideköltöznek, és nagyúri lakhelyet építtetnek maguknak.

 

A két szárnyat 1763 és 1767 között Rieder János építész alkotta meg. A vendégeknek fenntartott balszárnyat fedett kocsibejárás szakította meg, választotta el az emeletes résztõl.

 

A jobbszárnyon volt a konyha a cselédség lakásaival. A fõépületet valószínûleg Rieder János fia, Rieder Jakab tervezte és építette klasszicista stílusban 1804 és 1810 között. A gazdagon kiképzett római ion oszloprend mögött három, félkörívben záródó ajtó vezetett a középsõ, az emeletre is felnyúló nagyterembe.

 

Az oszlopok fölött a timpanonban a Czirákyak és Cziráky Antal Mózes feleségének, Illésházy Júliának családi címereit helyezték el, a portikusz alatt pedig mitológiai jeleneteket ábrázoló dombormûvek láthatók.

 

Bent az emeletnyi szalonból jobbra a grófné, balra pedig a gróf lakosztályai nyíltak, ezeket három-három díszesebb szoba alkotta. A grófi lakosztályhoz tartozott a könyvtár és a családi levéltár is. A szalon mögött hátul volt a fogadó elõcsarnok, mely oldalra szorítja az emeletre vezetõ lépcsõt.

 

Az U-alakban hátranyúló földszinti szárnyakban sorakoztak bal oldalon a gazdasági és személyzeti, jobb oldalon pedig a lakóhelyiségek. Szemben az U-alak nyitott részével egymásnak fordított L-alakú épületek egészítették ki a komplexumot zárt egésszé.

 

A kastély emeleti ablakaiból az akkori fõutcát lehetett látni. Ha most kinéznénk, szép látvány tárulna a szemünk elé, csakúgy mint annak idején a kastély lakóinak szeme elé is.

 

A falu legszebb utcája, a sok-sok fával szegélyezett Kossuth (Öreg) utca nyúlik el hosszan, közepén terpeszkedik a kéttornyú római katolikus templom, távolabb pedig a református templom karcsú tornya magasodik.

 

1763-ban Cziráky György az újjáépítésekkel együtt létrehozott a kastély kerti részén egy 22 öl széles és 36 öl hosszú díszkertet.

 

1794-ben Cziráky Antal Mózes alakíttatta ki a messze földön híres angolkertet (tájképi kertet), melybe növényi különlegességeket hozatott, sétányokat építtetett.

 

Pompás kertjébe természetes forrásból táplálkozó mesterséges tavat ásatott, mely mellett a kitermelt földbõl halmozott dombok õrzik uruk és úrnõjük nevét (Antal és Rózsa domb).

 

A parkot kõhidak és szobrok tették változatossá. A kastély elõtt állt két hársfa, amelyet a múlt századi leltár már öreg fákként emleget. Szerencsére szépen illeszkedtek a kert hangulatába, így nem vágták ki, sõt örültek árnyékuknak.

 

A kastély épületegyüttesének utolsó jelentõs átalakítását Ybl Miklós végezte, kinek hagyatékában megtalálhatók a kastély átépítésének tervrajzai. Ybl nevéhez fûzõdik a jobboldali udvari szárny átépítése és a hátsó sarokpavilonok megújított külseje.

 

Míg a baloldali földszintes oldalszárny folyosójának még hevederekkel ritmizált csehboltozata van, addig a jobboldali folyosó mennyezete lapos. Az utóbbi szárny külsõ homlokzata háromtengelyes rizalitjával is késõbb épült.

 

A baloldali földszintes szárny külsõ homlokzata végén az ablakok különbözõ mérete és szintje is elárulja Ybl átalakítását. Az õ mûve a szárny elsõ tengelyének áthajtója is.

 

Egyenes, füles keretû a nyílása, romantikus az oromzata. A melléképületek nagy részben Ybl munkái, illetve átalakításai, és a nagy tornyú barokk kápolnát is õ hozatta rendbe.

 

A kastély látogatásához a gondnoknál kell jelentkezni.

 

Látnivalók:

 

http://www.mazsike.hu/ftp/2013//temeto9.jpg

(izraelita temetõ)

 

 

http://www.lovasbereny.hu/images/telepulesunk/latnivalok/katonaitemetok/katonaitemetokorosz.jpg
 

(katonai temetõ – fotó:lovasbereny.hu)


 

Tûztorony

 

Református templom

 

Katolikus templom

 

Mária-kápolna

 

Izraelita temetõ

 

Katonai temetõk

 

Hõsi Emlékmû

 

Lenke Galéria

 

Csikváry Faluház

 

Kápolna

 

Ismert emberek

 

Itt született 1861-ben Róna József szobrászmûvész (Savoyai Jenõ budavári lovasszobrának alkotója)
 
 

http://www.lovasbereny.hu/images/telepulesunk/latnivalok/hosiemlekmu/hosiemlekmu.jpg

 

(hõsi emlékmû – készítette Róna József szobrászmûvész, Lovasberény szülötte- fotó:lovasbereny.hu)

 

Megosztás