A Pákozdi-ingókövek természetvédelmi terület a Duna–Ipoly Nemzeti Park kezelésében álló, 44 hektáros természetvédelmi terület a Velencei-hegységben, Pákozdtól északra.
Az 1951 óta védelem alatt álló, 200–250 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó dombos területet Magyarországon egyedülálló földfelszíni alakzatok, az ún. ingókövek elszórt csoportjai tagolják.
Kialakulás
A Velencei-hegység lepusztult felszínébõl elõbukkanó gránittömbök ellenálltak az eróziónak, s a köztük lévõ hasadékokból a víz és a szél felszínalakító munkája hordta ki a törmeléket és a mállási anyagot.
Napjainkra a környezetükbõl kiemelkedõ, lekerekített élû, egymásra tornyozódó sziklacsoportok formájában bukkannak a felszínre.
Némelyikük festõi, esetenként bizarr formációt alkotva olybá hat, mintha a bizonytalan egyensúlyi helyzetû sziklákat emberkéz hányta volna egymásra.
Az erózió által erõteljesebben megmunkált, gömbölyded alakú sziklákat a helyi népnyelv gyapjúzsákok néven emlegette.
A Pákozd északi elõterében magasodó Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy (226 m) keleti oldalában emelkedõ Gomba-kõ és Kis-Cipó, valamint az ettõl északra, a Pogány-kõ (241 m) csúcsa körül elszórt Pogány-kõ, Oroszlán-szikla, Kocka-kõ és Pandúr-kõ.
A Pandúr-kõ – forrás:wikipedia, Terbócs Attila
A Pákozdi-ingókövek a település felõl több, kerékpárral is járható turistaúton megközelíthetõek, emellett az ingóköveket az 1994-ben létesített Gránit földtani tanösvény is összeköti.
A Pogány-kõ csúcsát képezõ ingóköveken cirill betûs feliratok, „graffitik” emlékeztetnek arra az 1991 elõtti idõszakra, amikor a területen a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere helyezkedett el.
Sukoró északkeleti határában szintén található egy magányos, a természetvédelmi terület határán kívül esõ ingókõ-formáció, a Gyapjaszsák.
További kisebb sziklacsoportok találhatóak a Sukoró és Nadap között magasodó Gádé-hegy (241 m), Csöntör-hegy (231 m) és Meleg-hegy (352 m) környékén. (forrás:wikipedia, fotók:wikipedia)
Fatörzsön sütkérezõ hím zöld gyík (Lacerta viridis) a természetvédelmi területen – forrás:wikipedia, Terbócs Attila
