Az Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély Iszkaszentgyörgyön, Fejér megyében található.
Iszkaszentgyörgy neve 1691-ben jelenik meg egy körpecséten akkori neve "ISKA ZENT GIORG", amely ekkor már az Amádé család birtoka.
A kastély legrégebbi részét 1735-ben építtette Amadé Antal, a keleti mellékszárnyat és a kaput pedig Amadé Tádé építtette 1764-ben.
A központi épület alapja valószínûleg egy 18. századi kastély lehetett. 1800-ban a kastély a Bajzáth József veszprémi püspök tulajdonába került, aki 1820-ban jelentõs építkezésekbe fogott.
A fõszárny két végét bõvítette oldalirányban, klasszicista stílusban. 1840 körül a park felöli homlokzat nyílásai új kõkeretet, kaptak, melyek terveit valószínûleg Langmasy Mihály építõmester készítette.
1870-ben Bajzáth József unokaöccsének lányának házassága révén került a Pappenheim grófok birtokába a kastély, jelentõs átépítése gróf Pappenheim Siegfried nevéhez kötõdik a 1904 és 1909 között, melynek költségeit felesége, Károlyi Erzsébet hozománya fedezett.
Elbontották a nyugati mellékszárnyakat, és helyükre egy emeletes, gazdag kõszobrászati díszítésû neobarokk épületet építettek, díszes ablak- és erkélyrácsokkal, az emeleti ablakok fölött kõfejekkel, a középrizalit fölött alakos szoborkompozícióval.
Az átépítés Gabriel Seidl müncheni építészprofesszor tervei szerint valósult meg.
forrás:wikipedia, fotó:AZso
Az épület nyugati végéhez délrõl egy emeletes folyosó kapcsolódik, amelynek emelete fedett volt, de kõpillérekkel tagolt oldalai eredetileg nyitottak voltak. Ez egy kör alakú épületbe vezet, melyet társalgóként használtak.
Az új épület nyugati végéhez észak felõl csehsüvegboltozatos, illetve fiókos dongaboltozatú helyiségeket kapcsoltak, a barokk kaputorony vonalában egy átjáróval. Ehhez merõlegesen kapcsolódik az istállószárny.
Az istálló 1906–1909 között készült el. Ebben vörös márvány itatók voltak, de a lovakat nem sokáig tartották itt.
A központi kastély földszintjén lakott a gróf és a grófné 3-3 szobában (háló-szalon-dolgozó), az emeleten volt az ebédlõ, egyik oldalán a díszes berendezésû gazdag könyvtárral.
A házaspár 4 gyermeke részben a régi, részben az új szárnyban lakott. Az új épületben voltak a vendégszobák és egy második könyvtár is.
A keleti mellékszárnyban konyha, mosókonyha, vasalószobák voltak.
A Pappenheim család egészen a második világháború végéig birtokolta a kastélyt, utána kórház, menekültszállás, Beszkart üdülõ, az 1950-es években munkásszálló.
Az 1960-as években a helyi tanácsé lett. Méretére való tekintettel itt kapott helyet a hivatal, a helyi rendõrõrs, egy vegyesbolt, gyógyszertár és a posta is, majd a mûvelõdési ház, a könyvtár, a mozi és az általános iskola, valamint szolgálati és bérlakásokat is kialakítottak benne.
A kastély felújítása 1985-ben kezdõdött, restaurálták falfestményeit is.
1995-ben a KVI tulajdonába került, jelenleg az épület hasznosításra vár.
A neobarokk épületrészben mûködik mai napig is az általános iskola.
1994-ben itt forgatták a Megint tanú címû film egyik – "libacombos" – jelenetét.
forrás:wikipedia, fotó:Civertan
A kastélypark
A kastélyhoz park is tartozik, amely teraszos kialakítása egyedülálló volt Fejér megyében.
A Schusstig fõkertész által az 1900-as évek elején tervezett kert számtalan növénykülönlegességet is tartalmazott.
A parkot francia mintára tervezték, melynek jellemzõi a szimmetrikus elrendezés, geometrikus terepformák, nyírt sövények, fasorok és sok-sok kerti építmény (támfalak, lépcsõk, medence, diadalív) és szobrok.
Magyarország egyetlen "formal garden"-jét 1991-ben a mûemlékvédelem felmérette.
forrás:wikipedia – fotók:wikipedia
forrás:wikipedia, fotó:AZso
