A Balaton és Velencei-tó között félúton, a bakonyi hegyek lábánál – a középkorban mocsaras területnek számító vidéken – terül el Várpalota városa, melynek fõterén áll a sok véres ostromot túlélt várpalotai vár, más néven Palota vára vagy Thury-vár.
forrás:wikipedia, fotó:Civertan
A vár története
A Székesfehérvártól Veszprémbe vezetõ fontos útvonaltól nem messze, a Bakony erdejében egy csúcson a 13. században kis vár épült, melyet a rákövetkezõ században kelt oklevelek Bátorkõ néven említenek.
A váracska a terepadottságok miatt nemigazán volt bõvíthetõ, így a környék birtokosai, az Újlaki család a 14. század második felében Bátorkõnél tágasabb, kényelmesebb lakóépületet emeltek maguknak.
Az U alakú tömböt az északkeleti sarkán elsõ formájában egy torony is erõsítette, és az udvart fal zárta le. 1397-ben találkozunk elõször a nevével oklevélben, ahol "Palota"-ként említik.
Az elnevezés pontosan fedte a valóságot, hiszen kúriánál nagyobb, várkastélynál, várnál kisebb, illetõleg kevésbé erõdített építmény volt. Újlaki Miklós 1445 elõtt egy toronnyal erõsítette, sõt külön kapuvédmû és az északnyugati sarkon egy különálló kerek torony is épült.
Az 1445. évi országgyûlés törvényt hozott arról, hogy az Albert király uralkodása óta eltelt zavaros idõkben királyi engedély nélkül épült várakat tulajdonosaiknak le kell rombolniuk, különben hûtlenség vádjába esnek, amely a kor legsúlyosabb bûne volt, és halálbüntetés járt érte.
Kivételt tettek azonban a szlavóniai várakkal, a török elleni védelem szempontja miatt, illetõleg öt másik várral – köztük volt Palota is.
A szabályos alaprajzú, négy saroktornyos várkastélyt 1524-ig – kihalásáig – uralták az Újlakiak, akik a kor egyik legjelentõsebb nagybirtokos famíliája voltak. Újlaki Lõrinc özvegye a pécsi püspök testvéréhez, az Egri csillagokból is ismert Móré Lászlóhoz ment feleségül. Móré részt vett a mohácsi csatában is, és épségben hazakerült.
A kétes politikai helyzetet kihasználva – az országnak két királya is volt, miközben a legerõsebb potenciális ellenség is hazánk területén masírozott – valódi rablólovag módjára élt, a környéken rabolt, gyilkolt, fosztogatott. Szapolyai János király 1533-ban sereget küldött ellene, melyet szövetséges török csapatok, meg mecenzéfi (aknakészítésben járatos) bányászok is erõsítettek.
Móré bevárta a támadókat, és keményen ellenállt, bízott Palota falainak erõsségében.
Az ostrom során azonban várnagya ágyúgolyótól elesett, a védõk kitartása megrendült, õ pedig gyerekeit hátrahagyva, pénze egy részét osztogatva további kitartásra buzdította katonáit, míg õ egy kötélen leereszkedve a falról, a várig nyúló Bakonyerdõbe menekült. Közben a bányászok aknát fúrtak a fal alá, amely a robbanástól részben ledõlt, ezzel a vár sorsa megpecsételõdött.
Móré sem élt sokáig szabadon, gyermekeivel együtt török fogságba került, majd az isztambuli Héttoronyban (Jedikula) halt meg Török Bálinttal és Maylád Istvánnal együtt.
forrás:wikipedia, fotó:Civertan
Palota a Podmaniczkyak birtoka lett, akik sûrûn váltogatták pártállásukat I. Ferdinánd és János király között.
A törökök elõször 1543-ban – Székesfehérvár bevétele után- próbálkoztak a vár bevételével, de kudarcot vallottak. 1549-ben Velicsán fehérvári bég kísérletezett – ismét sikertelenül.
Az 1552-es török hadjárat során (ekkor volt az egri vár híres, sikertelen ostroma, mikor a védõket Dobó István vezette errõl bõvebben az Egri csillagokban) török kézre került Veszprém is, ezzel Palota az Észak-Dunántúl egyik legfontosabb végvárává lépett elõ.
A törökök 1554-ben meglepetésszerû támadással próbálkoztak, ami részben sikerült is: benyomultak a huszárvárba, és száz lovat illetve sok szerszámot zsákmányoltak.
A következõ évben, 1555-ben megismételt támadást az éber palotaiak visszaverték.
1558-ban került a király kezébe a kulcsfontosságú erõsség, elsõ királyi kapitánya Thury György lett, akirõl Alystáli Márton a következõket írta: „vitéz és magyar módra termett vala”.
A törökök 1566-os hadjárata (ennek keretében került sor Szigetvár híres ostromára is, amelyrõl a Szigeti veszedelemben olvashatunk), vagyis a szultáni sereg magyar földre érkezése elõtt Arszlán budai pasa önálló hadi vállalkozásba kezdett: a Fehérvár és Veszprém közötti összeköttetést erõsen akadályozó Palota már régóta szálka volt a törökök szemében, így ennek ostromával próbálkozott.
Palota négy saroktornyos várát ekkor már külsõ falöv védte, sarkain kis bástyákkal, keleti és déli irányban a védelmet egy félkörös, illetve kör alakú nagy bástya is erõsítette.
A várat ennek tetejében sánc övezte. Fekvése azonban nem volt szerencsés, mert északról és keletrõl fölé magasodó dombokról jól belõhetõ volt.
Thury az ostrom idején már országszerte ismert híres vitéz és félelmetes bajvívó volt, aki nemcsak valamennyi török ellenfelét, hanem a Miksa király koronázása (1564) idején megjelent nyugati lovagokat is legyõzte. A király aranysarkantyús vitézzé avatta.
A palotaiak félelmetes hírt szereztek maguknak a környezõ török végházak elõtt, a Thury vezette sikeres portyáikkal, amikre azért is rá voltak kényszerülve, mert a zsold kevés volt, azt is késve vagy sehogyan sem kapták meg. Hiába írt leveleket Thury, hiába fenyegetõzött lemondással – az üres kincstárból nem volt mit kiutalni, hiába volt rá megismételt királyi parancs is.
Thury tervbe vette Fehérvár visszafoglalását is. 1565-ben sikerült megnyernie ötletéhez Salm gyõri fõkapitányt is.
Az alkalom kedvezõnek látszott, mert a várost alig néhány száz török védte, és ezernyi magyar lakos pedig felajánlotta, hogy segít az õrség leverésében; Bécsben azonban teljesíthetetlen feltételekhez kötötték a tervet.
A következõ esztendõben azonban Thury maga is védelembe szorult, mert az ostromsereg megérkezett a vár alá.
1566. június 5-én megdördültek Arszlán pasa ágyúi, majd megkezdték a várárkok betöltését is, hogy a réseket meg lehessen rohamozni. A kápolna oldalán a keleti fal nagy darabon le is dõlt, a dombon sikeresen mûködõ török tüzérség jóvoltából.
A pasa szerencsére nem rendelt el rohamot, mert Thury két fogságba esett katonájától a falon belüli erõdítésekrõl megtévesztõ információkat kapott.
Már tíz napja folyt az ostrom, mikor Thury – végveszélybe jutva – Bécsbe küldte felmentõ seregért két emberét. A királyi udvarban kivételes gyorsasággal intézkedtek, de még ez sem lett volna elég, ha a Gyõr megerõsítéséhez szükséges faanyagot szállító parasztszekerek felverte port, meg a jelzõtüzeket a törökök nem a felmentõ hadaknak tulajdonítják.
Már minden elõ volt készítve a döntõ rohamra, amikor katonái lázadása miatt Arszlán kénytelen volt elvonulni a vár alól.
A felmentõ sereg a törökök távozása után három nappal érkezett, és minden bizonnyal elkéstek volna, ha a szerencse nem segíti ezúttal is Thuryt. Arszlán pasát viszont kudarcáért a szultán kivégeztette.
Thury György az ostrom után felmentést kért és kapott a kapitányi tisztség alól, helyét a vár élén öccse, Benedek foglalta el. A törökök még 1567-ben is megkísérelték a vár ostromát, ám ekkor sem értek el sikert.
1573-ban Erdõdi Pálffy Tamás lett Palota kapitánya, és megindult a vár újjáépítése, miközben gyõzelmes portyák egész sorát vezették a törökök ellen. A törökök is folyton Palota körül ólálkodtak, azt lesve, mikor csaphatnak le. Volt, hogy mindössze harminc ember védte a várat, mégis sikerült megtartani.
A tizenöt éves háború kezdetén, 1593-ban került török kézre Palota. Ormándy Péter kapitánysága alatt vitézei hõsiesen ellenálltak, majd a rommá lõtt falak között, reménytelen helyzetben a tárgyalás útján való megadást választották.
A kivonulók többségét azonban a törökök -ígéretük ellenére- lemészárolták. Huszár Péter pápai kapitány ugyan a Palotára vonuló török helyõrséget megrohanta és nagy zsákmányt szerzett, de ez a tényen már mit sem változtatott.
A vár török ostromainak mérlegét tekintve több, kiváló teljesítményt nyújtott. A rendelkezésre álló korlátozott mennyiségû hadfelszerelés, élõerõ és anyagi javak, illetve a kedvezõtlen fekvése ellenére – legkevesebb hat támadást állt ki, köztük a budai pasa ostromát is.
50 éven át biztosan magyar kézen volt, és a portyáikkal helyi jelentõségû támadásokra is képesek voltak, noha Fehérvár visszavétele a bécsi udvar miatt meghiúsult.
Innentõl kezdve a török hódítás maradék nagyjából száz évében sûrûn cserélt gazdát a vár. 1598-ban foglalta vissza egyesült erõvel Pálffy Miklós (hadvezér, 1552–1600) és Adolf von Schwarzenberg, 1608-ban újra török kézen találjuk, és csak 1614-ben sikerül az ismételt visszafoglalás. 1628–1660, majd 1669–1687 között is török zászlók lengtek Palota ormain. 1687 novemberében szabadult fel véglegesen.
1702-ben a szükségtelenné vált erõsség lerombolását elrendelte I. Lipót császár, de a Rákóczi-szabadságharc ebben megakadályozta. A kuruc kézre került Palotát 1704-ben sikertelenül ostromolta Heister generális; az 1707. évi ostrom során még a nõk is harcoltak.
A Zichy család – 1650-tõl Palota földesura – barokk kastéllyá alakíttatta át a 18. században. A négy saroktoronyból csak a két déli maradt meg a tetõsík fölé emelkedve, mert a másik kettõt a Rákóczi-szabadságharc bukása után Rabutin generális visszabontatta a palota tetõszintjéig.
A 20. század közepére a vár romossá vált. Évtizedeken át tartó helyreállítási munkálatok következtek, melyekhez megelõzõ régészeti feltárás is járult.
A várpalotai vár ma a város legnagyobb kulturális intézményének, a Szindbád Kht.-nak a székhelyeként funkcionál, továbbá helyet ad a Magyar Vegyészeti Múzeumnak és a 2007-ben Gróf Sztáray Antal Bányászati Múzeum nevet felvett Bányászattörténeti Gyûjteménynek, valamint 1998-tól a várudvar megnyitásával nyári színházi és kulturális rendezvényeknek is otthona lett.
forrás:wikipedia, fotó:Civertan
A várhoz kötõdõ hagyományok, mondák
A hagyomány szerint Mátyás király is járt itt az Újlaky család vendégeként.
Éppen ezért gyakran emlegetik az igazságos király barátja, a vár tulajdonosáról Újlaky-várnak is, a török kor híres várvédõ kapitánya nevérõl elnevezett Thury-vár elnevezés mellett is.
A vár történetéhez szorosan kapcsolódik az a hiedelem is miszerint 1476. december 11-én Beatrix a palotai várban készült fel a másnap Fehérváron Mátyás királlyal kötött esküvõjére és királynõi koronázására.
Fontos megemlíteni azt is, hogy Ulászló koronázásának megakadályozása végett a budai várból, Palota várába hozták át a magyar koronát és koronázási jelvényeket, de Beatrix a Fekete Sereget küldte a korona visszaszerzésére.
Mivel Corvin János nem akart áldozatok árán király lenni, átadta a koronát és ezzel lemondott a trónról.
A vár híresebb ostromai
Palota ostroma (1593) (forrás:wikipedia)
Várpalota vára 1593-ban – forrás:wikipedia
