Tudta? Sorsdöntõ csata zajlott közel ezer éve Fehérvár közelében - Videóval!

2019-07-24 | Magazin | Látogató: 0
(Vértesi csata - youtube.com) Bizony, a címben szereplõ megfogalmazás nem tévedés, hisz a németek a mai Vértesig, sõt egyes források szerint Fehérvárig jutottak. A magyar csapatokon azonban nem fogtak ki, és szégyenkezve kullogtak haza...
A Vértesi csata I. András uralkodása alatt történt, elõször tehát ismerkedjünk meg vele:
 
 
(I. András szobra a Nemzeti Történeti Emlékparkban)
 

Édesapja Vászoly (Vazul) volt, akit az I. István ellen szervezett lázadása miatt megvakítottak és fülébe forró ólmot öntöttek, hogy uralkodásra alkalmatlanná tegyék. Vazul Géza testvérének, Mihálynak volt a fia.

 

Apját késõbbi krónikások tévesen nevezték meg Szár Lászlóként, aki Vazul testvére volt. Édesanyja Tátony nembeli volt. Két testvérérõl tesznek említést a források, bátyját Leventének, öccsét Bélának hívták.

 

Apjuk megvakításakor fiainak menekülnie kellett. Elõször Csehországba kerültek, majd nemsokkal késõbb tovább mentek Lengyelországba, ahol Mieszko fejedelem fogadta õket. Ideérkezésük 1031 és 1034 (Mieszko halála) közötti idõszakra tehetõ.

 

A lengyel udvarban csak Béla maradt, a másik két testvér továbbutazott Kijevi Rusz irányába.

 

Itt Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem vendégszeretetét élvezték. 1038 táján András elnyerte a fejedelem leányának, Anasztáziának kezét. Feltehetõen ennek a házasság elõfeltétele az volt, hogy Andrásnak fel kellett vennie az ortodox kereszténységet.

 

Ekkor Ukrajna védõszentjének, Szent Andrásnak nevét kapta. Eredeti pogány nevét a források nem õrizték meg.

 

 

Újra Magyarországon

 

Mindeközben Magyarországon Orseolo Péter, hogy háláját kifejezze a német-római császárnak, Magyarországot hûbérbirtokként ajánlotta fel a császárnak, aki mindezt el is fogadta. A király emellett folytatta korábbi tevékenységét, melynek során a vezetõ vallási és világi tisztségeket fõleg németeknek és olaszoknak adta.

 

Ezek miatt már 1045-ben két lázadás is szervezõdött ellene. Az egyik élén Viska (Viske), valamint Bolya (Buja) és Bonyha, az erdélyi Gyula fõembere és két fia (így Sarolt unokaöccsei). Ezt az összeesküvést elárulták, résztvevõit kivégezték vagy megkínozták.

 

A másik összeesküvést Gellért püspök szervezte, aki – csakúgy mint az elsõ felkelés résztvevõi – a Vazul-fiakat akarta visszahívni a magyar trónra. Gellért szavára a hercegek, Levente és András 1046-ban hazaindultak. Közben a békési Vata is sereget szervezett, hogy a pogány vallást visszaállítsák Magyarországon.

 

Az elégedetlenkedõk és a két herceg 1046-ban Abaújváron találkoztak. A pogányok elõadták követeléseiket, engedjék a pogány hit gyakorlását, ölhessék meg a püspököket és papokat, rombolhassák le a templomokat és tisztelhessék a bálványokat.

 

A hercegek belegyeztek a követelésekbe, hiszen tudták, hogy az András apósától kapott csapat önmagában nem elég Péter elûzésére. A pogánysággal kiegészült sereg hamar elsöpörte Péter uralmát, 1046 õszére már a Dunáig bírták az országot.

 

A kibontakozó felkelést nevezik a krónikák Vata-féle pogánylázadásnak. A pogányok azonban mindeközben igyekeztek a kereszténységet eltüntetni, ennek esett áldozatul Gellért is, akit 1046. szeptember 24-én gyilkoltak meg.

 

Péter újra a németek felé fordult, és a nyugati határon már gyülekeztek is a csapatok. Pétert háromnapi küzdelem után elfogták és az egyik forrás szerint megölték, másik szerint csak uralkodásra alkalmatlanná tették, megvakították.

 

András 1046-ban került a magyar trónra, miután nem sokkal azelõtt a legidõsebb Vazul-fiú, Levente meghalt. Székesfehérváron a megmaradt három püspök koronázta királlyá 1046 vége felé.

 

 

Képtalálat a következõre: „vértes”

 

(a Vértes)

 

Viszály a németekkel – A Vértesi csata

 

1051-ben Henrik haddal indult Magyarország ellen. A német sereg két irányból közeledett a magyarok felé.

 

Az egyik csapat a Vágon átkelve a Nyitra folyóig hatolt. Henrik kikerülve a nyugati határkaput (moson-soproni gyepû) Stájerország felõl tört be a Dunántúlra.

 

A másik sereget Gebhard regensburgi püspök vezette, ez a hadtest a Dunát biztosította és amelyen az utánpótlást szállították a sereg részére.

 

A német csapatok keresték az ütközetet, azonban a magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, csakúgy mint István 1030-ban II. Konrád ellen. A német sereg elõl a lakosságot kiköltöztették, az élelmet elvitték, vagy elpusztították.

 

A németek ennek ellenére a Vértesig, egyes források szerint Székesfehérvárig jutottak.

 

Béla a seregeit azonban a németek hátába irányította, hogy a Zala és Rába közti részt, valamint a mosoni gyepûket erõsítsék.

 

A németek éheztek, mivel semmi élelmet nem találtak és az utánpótlásuk is akadozott.

 

A németeket a magyar csapatok közben folyton kísérték és apróbb összecsapások szinte mindennaposak voltak, éjszakánként rajtaütöttek az õrökön, a vonulós csapatok közt nyargaltak és egy-két nyílvesszõ kilövése után eltûntek.

 

Ekkor döntöttek úgy a német csapatok, hogy elhagyva a Vértest, északra fordulnak az utánpótlást szállító hajókhoz.

 

De akkor azok már nem voltak ott, ugyanis Béla herceg elfogatta az egyik futárt és olyan levelet küldött a püspöknek németek nevében, amelynek értelmében a hadjáratnak vége és forduljanak vissza Regensburgba.

 

A legenda szerint a Vértes onnan kapta nevét, hogy az elfáradt és éhezõ németek vértjeiket eldobálva indultak tovább észak felé.

 

 

Vértesi csata – VIDEÓ:

<iframe width="854" height="480" src="https://www.youtube.com/embed/c7OmrcBI9a4" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>

Megosztás