Városunk régmúltjából: "Fejérvár nekem oly ridegnek tetszett..."

2019-04-24 | Magazin
(kép: library.hungaricana.hu) Székesfehérvár alapítását a 972-re teszik, vagyis minden bizonnyal Magyarország legrégibb városa. Történelme is olyan gazdag, mely ritkaság Magyarországon. Egy sorozat keretében ebbõl talál itt szemelvényeket (1860-1938 között - a szerk.):
"Két dolog feltétlenül szembetûnt, vagy eszébe jutott a Fehérvárra érkezõnek: a várost körülvevõ mocsárvilág és ennek maradványaként a várost felszabdaló csatornák hálózata, valamint a fénylõ történelmi múlt.
 
Pedig a mocsárvilág korszakunkra jócskán visszahúzódott. Már a 17. század elején a kiszáradás folyamatát figyelték meg. A törökök 1602-ben nehéz ágyúkat vontattak a várost körülvevõ mocsár területére, és a várárkot is meg kellett ásatni. A kiszáradás folyamata azonban igen lassú volt, a mocsaras tófenekeken még századunk elején is a nád és a sás „díszlett" (pl.  a Dr.  Münnich-lakótelep helyén), ilyen helyeken építkezni csak igen komoly és költséges elõkészítés után lehetett. A város terjeszkedését tehát az egykori mocsár még századunkban is akadályozta és — tegyük hozzá — akadályozza ma is. így a vizek mintegy keretül szolgáltak korszakunk emberének életében. Egyed Antal 1848-ban megjelent elégiakötetében örömmel emlékszik erre:

„Tréfa  s  mulatság közt (mint mén!) telt gyermekidõm el,
Labdást és katonást játszani kedvem eredt.
Kedveltem vizet is, mert ezzel telve Fehérvár,
És hason és háton voltam úszásban ügyes. "
 
Dériné pedig éppen ezt utálta benne 1821—22. évi itt-tartózkodásakor.

„Fejérvár nekem oly ridegnek tetszett; nem is volt akkor benne semmi, a mi kellemessé tette volna az ott létet. Ha a város egyik oldalára ment az ember kissé üdülni a falak közül, ott nem látott egyebet egy posványos vízároknál; ha a túlsó felire ment a városnak másnap, hogy ott fog sétálni, megakadályozta a továbbmenetelét az örökké ott kérkedõ mocsáros tó. Itt bizony mindig otthon kellett ülni." (Dériné emlékezései)

Persze volt ennek gazdasági haszna is, amire Udvardy Vince tájrajzában már 1858-ban rávilágított:
 
,A jó széna és takarmány termõ földet a Gaja vizébõl vont csatornák szelik keresztül, melyeknek egyike, a város éjszaki részén elkezdve gyönyörû zöldséges és gyümölcsös kertek közt, egyenes irányban foly lefelé, és miután mellék csatornái a belvárost teljesen körülkerítették, nyugatnak csavarodik el, és a Sárréten keresztül a Nádor csatornába siet."
 
 
 

forrás:library.hungaricana.hu – Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életébõl. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat (1990)
 

 

Megosztás