a jazz, a tangó, a rapp ritmusával, hangulatával segítettek felidézni, hogyan teremtettek csodát ’56-ban a Vadásztölténygyár fiataljai. Dr. Molnár Krisztián az örökségül kapott értékeinkhez, a szabadsághoz, magyarságunkhoz való hűséget emelte ki ünnepi beszédében, dr. Cser-Palkovics András pedig a szabadság felelősségében azt hangsúlyozta: arra kell használnunk, hogy a várost, a közösséget erősítsük vele. A megemlékezést koszorúzás zárta a Bazilika emlékkeresztjénél.
A Városház téri színpadon idén is fiatalok idézték meg az 1956-os forradalom és szabadságharc fehérvári eseményeit, a város velük emlékezhetett a forradalom hőseire és áldozataira. Úgy, ahogy a felhívásukban is szerepelt: diákos szabadsággal, erős gesztusokkal, a közösség erejét tolmácsolva. A Vadásztölténygyár akkori alakjai között megjelent a sztahanovista művezető, a brigád ifjai, köztük a besúgásra biztatott és megzsarolt fiúval, a súlyosan beszédhibás, de a forradalmi napokban a közösség elé beszélni kiálló tehetséges focistával, megjelent Suszter Lili, akibe minden fiú szerelemes volt és az egyetemista Keszei István költő. „Csoda zajlik kívül, belül, mindenhol. És ezt a csodát mi teremtettük!” – fogalmazták meg a történelmi esemény fiataljai. A Kőnél keményebbek című előadásban a Széchenyi István Műszaki Szakgimnázium 60 diákja szerepelt, mellettük Vörös Janka jazz-énekes, valamint Csille Ildikó és Szabó Miklós, a Szabad Színház két művésze léptek színpadra; a koreográfus Tátrai Réka, a Vasvári Pál Gimnázium diákja, a zenei vezető Cserta Balázs, a rendező pedig dr. Matuz János volt.
OKK Fehérvár
