Alsógalla Tatabánya városrésze.
Nevének eredete
Háromféle változat terjedt el:
Nevének eredete a monda szerint Galla római vezértõl származott, amely hiedelmet megerõsítette az is, hogy a 18. század közepén egy itteni földmûves szántás közben alsógallai földjén kõkoporsót talált, ami azt bizonyítja, hogy már a római korban is lakott hely volt.
A másik alapján a település nevében a „galla” szó a magyar Gálszemélynévbõl eredeztethetõ, valószínûleg egyik földbirtokosáról kaphattaFelsõgallával együtt a 13. században.
A harmadik lehetõség szerint a „galla” a galya szóból ered, amelynek a magyar nyelvben jelentése van. Az Untergalla német név a magyar tükörfordítása.
Története
A település nevét 1251-ben említették elõször az oklevelekben, amikor Gallai udvarnokról írtak. Alsó- és Felsõgallát, a két szomszédos települést az oklevelek általában együtt említik.
1391-ben Galya, 1440-ben Kysgallya néven ismert. 1459-ben Vitány várához tartozó település, de mint Alsó-, mint Felsõgallán még több kisnemes is birtokolt.
1529-ben a törökök mindkét Gallát elpusztították, s csak a 18. századbannépesült be újra.
Alsó- és Felsõgalla a hódoltság után a szomszéd településekkel együtt1727-ben az Esterházy család birtoka lett. Esterházy József Würzburgbólés Elzászból katolikus vallású bajor-elzászi-württembergi németekkel telepíttette be. Az új telepesek adókedvezményt, pénzbeli robotmegváltást, szabad költözési jogot, birtokot kaptak: alig egy évtizedre rá templomuk is megépült.
1897-ben Alsó- és Felsõgalla környékén szenet tártak fel, s a szénbánya körül telep alakult ki, mely Tatabánya középpontjába esik. Ez a település közigazgatásilag 1897-tõl 1902-ig Alsógallához tartozott. 1902-tõl önálló kisközség. 1923-ban már nagyközségként tartották számon.
1933-ban az eddig Alsógallához tartozó Suligói telepeket is hozzácsatolták, és így területe jelentõsen növekedett.
A mai Alsógalla területén feküdt Berencse – a valószínûleg a törökök alatt – elpusztult Árpád-kori falu is.
Berencsét az oklevelek 1226-ban említik elõször, nevét ekkor Berense alakban írták.
Ekkor éltek Berencsei Buda és fiai, akik gallai udvarnokok ispánjai voltak: Miklós 1226-ban Vinér falunál (Fejér megye) tanúskodott, Marcel 1236körül Gyõr- és Komárom megyei nemesek közt szerepelt.
A tatárjárás után Buda fiai, Márton és Ondoch elfoglalták az elmenekült gallai udvarnokok földjét, de mikor azok visszatértek, kénytelenek voltak visszaadni a Racus (Barus) patak keleti oldalán 25 hold gallai földet, melytõl északra Buda fiainak földje Berencse terült el.
1325-ben Kocsi Fekete (Niger) Pál, Galla és Berencse felét, az utóbbit Szent Péter templomával együtt fiának, Jánosnak engedte át.
Berencse egyházának papja 1333-ban 40 kisdénár pápai tizedet fizetett.
Berencse helyét leginkább a mai Alsógalla területén feltételezik.
1947-ben csatolták Tatabányához. (forrás:wikipedia)
(Alsógallai Kálvária – forrás:wikipedia – Rakaszmisi)
(Alsógallai Római Katolikus templom, fotó:wikipedia – Amba)
