Felfedezése
Az elõemberi telephelynyomokat 1962-ben Pécsi Márton találta meg. 1965 nyarán, Vértes László ásatásai során, napvilágra került egy körülbelül 350 ezer éves õsember nyakszirtcsontja és két gyermekfog.
A maradványok megtalálásakor, augusztus 21-én, Sámuel napja volt, ezért az itt élt embert „Sámuel”-nek keresztelték. (Részletesen: Vértesszõlõs Õstelep). Közszájon elterjedt – kedveskedõ hangvételû – elnevezése: Samu.
Tulajdonságai
Samu a Homo erectus (magyarul: „felegyenesedett ember”) faj késõi képviselõje volt (Homo erectus seu sapiens paleohungaricus), amely átmenetet képez a még csak felegyenesedõ elõember és a már értelmes õsember között.
A fejlettségéhez képest intelligens volt: kavicsból készült eszközöket használt, ismerte és használta a tüzet, zsákmányai között nagy testû állatok is voltak.
Múzeuma
Az elõemberleletek másolatat a Nemzeti Múzeum: Vértesszõlõs Õstelep elnevezésú helyi kiállítóterületén láthatók.
Eredeti környezetükben kiállított másodpéldányokban tekinthetõk meg Samu nyakszirtcsontja, lábnyoma, csont-, kvarcit– és kovakõ eszközei, tûzhelye, valamint két ismeretlen eredetû zápfog, egy kardfogú tigris szemfogai és néhány õsnövényfaj.
