Gyermely község Komárom-Esztergom megyében, a Tatabányai járásban. Hozzá tartozik Gyarmatpuszta is.
Fekvése
(Gyermely – forrás:wikipedia, fotó:Civertan)
Gyermely Komárom-Esztergom megye keleti határánál fekszik, Fejér megye határának közelében, a Keleti-Gerecse lábánál. Esztergomtól 28 km-re délnyugatra; Tatabányától 22, Tatától 30 km-re keletre található.
Története
Gyermely és környéke az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint a már az õsidõk óta lakott helyek közé számítható.
A Nemzeti Múzeumban õrzik az itt talált késõ bronzkori leleteket, s római kori tárgyi emlékeit is, többek között azt a határában talált két római síremléket, melyeket – a felirat tanúsága szerint – két római polgárjogot nyert avarisk polgárnak emeltek egykor.
Nevének elsõ említése 1184–1188-ból való: eccl. de Germin (Vespr.I.5) alakban fordul elõ, ekkor a veszprémi püspökség birtoka: a püspök itteni egyházát 2 M jövedelmével együtt átadta a káptalannak. Boleszló váci püspöknek is volt itt öröklött része, amit 1214-ben a leleszi prépostságra hagyott. 1276-ban a veszprémi püspök a két Gyermely falut (Germen) dézsmáival, szõlõjével, földjeivel és kápolnáival cserébe adta az esztergomi káptalannak.
1287-ben a gyermelyi nemesek Szomor és Udvarnok szomszédai (Tyba f.mg-i Bench f-i Barth-i, nomine Nic. de Germen).
1307-ben az esztergomi káptalan tiltakozott, hogy Csák nemzetségbeli Márk fia István 20 éve elfoglalta Gyermelyt (v. Germen).
1322-ben ismét a veszprémi püspök falujának nevezik az óbudai várnaggyal szembeni perben, mikor a Gyermelyre való Miklós villicust, Iwachynust, Torda fia Jánost, Nagy (magnus) Jánost és János fia Lõrinczet, majd még ugyanez évben a visegrádi várnagy tisztjével, Gyermelyi Lõrincz ispánnal és a falunaggyal együtt a somodori népeket is.
(református templom – fotó:refdunantul.hu)
1328-ból való adat szerint a Gyermelyre való János villicus, s Pouka és Balázs veszprémi püspöki jobbágyok panasza alapján a somodoriak a gyermelyiek 60 ökrét elhajtották. Ez idõszakból maradt fenn a Bencevár (Bencivár) nevû dûlõ, mely egykori birtokosának szomori Benchnek emlékét õrzi.
1529-ben a törökök Gyermelyt is elfoglalták, s 12 évig, 1541-ig megszállva tartották.
A falu késõbb, a 17. század elején elpusztult, de rövid idõn belül újranépesedett Zsámbékról és Szomódról idetelepedett református magyarokkal. 1645-ben már úgy emlegetik, mint egy népes református egyházközséget.
A törökök kiûzése után Krappft tábornok, majd az Esterházy-család, késõbb a Sándor-család volt birtokosa.
1945-ig Komárom vármegye Tatai járásához tartozott.
Gyermely határában, a Bence-várral szembeni részen a 19. században eocén széntelepet is feltártak, a faluban régebben szeszgyár is mûködött.
A település mai lakossága állattartással, szõlõmûveléssel foglalkozik, de híres a faluba települt tésztagyár is, mely Magyarország legnagyobb tésztagyára.
Gyermely község önkormányzatának jelképei
Gyermely község címere
(lásd lejjebb – a szerk.)
A címer a történelmi Gyermely község megújított címere pajzs alakban. A címerpajzs csücskös talpú álló katonai pajzs, vörös mezejében álló helyzetben lebegõ, ezüstszínû csoroszlya és ekevas.
A pajzsra szembenézõ, rostélyos liliomos koronával ékesített sisak illeszkedik, amelyen a koronából deréktól növõ kék ruhás, vörös színû bal kezét csípõjére tevõ, jobbjában három szál gabonát tartó vitéz látható. A sisakról jobb oldalon kék-arany, a bal oldalon vörös-ezüst cirádák omlanak alá.
Gyarmatpuszta
Gyermelyhez tartozó, vele szomszédos település, mely elõször 1247-ben szerepel az oklevelekben Gormoth néven. Ez a település a magyar Gyarmat törzsbeliek telephelye volt. Gyarmat falu lakóinak nevében Demeter tanúskodik a Katapán (Koppán) nem Kava nevû birtoka tárgyában.
1268-ban (Katapán nb.) Bábolnai János Gyarmat birtokát mint anyja Bábolnai Miklósné, Kaplony nb. (de genere Cuplin) Rubin fia Annis hitbérét átadja unokaöccsének (Pok nb.) Poki Lukács ispánnak és Gergelynek.
A Katapánok gyarmati birtoka mellett keletre (a korabeli iratok alapján) a királyi bocsárok Gyarmat faluja feküdt. V. István király Gyarmat falut, mint királyi szõlõsök és udvarnokok egykori földjét 1271-ben Básztélyi Rénold hercegi étekhordómesternek adta. 1485-ben Gyarmat(puszta) már a Marcelházi Posár családé volt, mely ekkor új királyi adományt nyert rá.
A török idõkben Gyarmat is elpusztult, és lakosait késõbb a szomszédos településekrõl telepítették ide. A Sándor-családé lett, majd Metternich Paula lett tulajdonosa.
Vadaskertjében egy 19. században épített vadászkastély van. A közeli kápolna gyönyörû rokokó oltára és faragott padjai az olaszországi Velencébõl származnak. Kriptájába temették el Sándor Móricot, az „ördöglovast” A kápolna mögötti kriptában pedig – gazdájának akarata szerint – kedvenc lovát, Tatárt helyezték el.
A puszta a halastóval, kastéllyal, parkkal és a felettük sötétlõ, fenyõ borította Gyarmat-heggyel (340 m) a Gerecse egyik legfestõibb tája.
(Gyarmatpuszta, Vadászkastély és tó)
Nevezetességei
- Eredetileg a 15. században épült gótikus stílusú római katolikus temploma mûemlék. A templomot 1749-ben építették újjá.
- Mûemlék református temploma 1786-ban épült.
- Mûemlék református parókiája 19. századi.
- A község területén épült az úgynevezett Metternich-kúria, melyben ma mûvésztelep található.
- A Sándor-Metternich-vadászkastély és a parkjában álló 1789-ben épült mûemlék neogót stílusú sírkápolna is Gyermely közelében található.
(Sándor-Metternich-vadászkastély)
forrás:wikipedia – fotó:Civertan
Érdekességek
- A községben forgatták 1988-ban Garas Dezsõ A legényanya címû filmjét. Az ott megjelenõ település a Vas megyei Rátót.
(jelenet a Legényanya (1989) c. filmbõl – forrás:nava.hu)
(a Gyermelyi tészta)
