Kocs község Komárom-Esztergom megyében, a Tatai járásban fekszik.
Fekvése
A bársonyosi dombvidéken a megye középsõ részén helyezkedik el a Kisalföld keleti szegélyénél.
A Tata–Gyõr közúton Tatától 9 km-re található. Megközelíthetõ: autóval az M1-es autópályáról vagy a 100. számú közútról, a tatai leágazástól 9 km-re. Vasúton Tata vasútállomástól, autóbusz átszállással.
Kocs látképe a katolikus templom mellõl – forrás:wikipedia, fotó: Kossuthzsuzsa
Nevének eredete
Neve személynév eredetû. Az Árpád-kori Koch, Kocs, Kos személynévbõl ered. A település nevét egykori Koch (Kos) nevû tulajdonosáról kapta.
Természeti környezet
Természeti környezete nagyon sokszínû. Földrajzilag már a Kisalföld-höz tartozik,annak homoktáj részletébe.
Határának délrõl északi irányba elnyúló, egyre jobban ellaposodó dombjait lösztakaró borítja.
A község tengerszint feletti átlagos magassága 112-158 méter. Legmagasabban fekvõ része a falutól keletre fekvõ Haraszt 222 m-rel, majd a Látóhegy 218, a Sashegy 208, a Halom 197 méterrel követi.
Éghajlat, hõmérséklet
A falu éves középhõmérséklete: 10,5°C, a januári középhõmérséklet -1,4°C, a júliusi 20,5°C. Az évi napfénytartam 2100 óra. Az éves csapadék mennyiség 570 mm, az uralkodó széljárás északnyugati.
Ivókút a fõtéren- forrás:wikipedia, fotó:Szeder László
Története
Régészeti kutatások alapján tudjuk, hogy a település már a bronzkorban is lakott hely volt. Okleveles említése elõször 1237-ben történik meg Ruch, Kuch formában. A hagyomány szerint a helyi bognárok által készített kocsi szekér a községrõl, Kocsról (németül: kutsche, angolul: coach franciául: cocher) kapta a nevét. Számos változata létezik: hintó konflis fiáker formájában.
Középkor
Kocs elsõ említése írásos alakban 1267-ben a szomszédos Tömörd (Temird) határleírásánál szerepel Ruch alakban, de egyes írásos említésekor Kuch, KWCH, Koch, Kocs -ként is elõfordult.
1325-ben Kocsi Fekete Pál (Paul Niger de KWCH) birtokos Kocson. Lánya Margit a Kocstól északkeletre fekvõ (mára már elpusztult, Baj Határában feküdt.) Haláp falu birtokosának,
Halápi Olivérnek a felesége. Ugyanez idõben van szó az oklevelekben Kocsi Fekete Pál birtokának felosztásáról, mi szerint felét gyermekeire; fiára Lõrinczre, és lányára Margitra, s unokájára Halápi Jánosra hagyja.
Kocs Károly Róbert korában
A Budáról Bécsbe menõ országút Komáromot és Székesfehérvárt összekötõ régi római út keresztezésében fekvõ település forgalmas csomópontjában fekvõ Kocson már ekkor lóváltó állomás is mûködött, és híres volt szekérkészítõ iparosairól is. 1332-ben a falu már királyi birtok volt,
Károly Róbert király ekkor (Csór nemzetségbeli) Péter fia Tamás csókakõi és gesztesi várnagynak, késõbbi lovászmesterének adományozta a települést vámjával együtt: az 1330. õszi Havasalföldi hadjárata során – a király és serege ellen Bazarab vajda cselszövésekor – Csór Tamásnak a király megmentése során tanúsított hõsies magatartása jutalmául (Magyar Nemzet Története): Csór Tamás, Csór Péter fia a menekülõ királynak, "kinek lova a fáradtságtól már makacskodni kezdett" átadta saját lovát, hogy a király életét megmentse.
Erzsébet és Albert herceg mennyegzõi kocsijából megmaradt felsõ rész, mely szíjakon, vagy láncon függõ kocsiszekrény, tehát hintó (hintáló szekér) volt. – forrás:wikipedia – Kossuthzs
Károly Róbert idejébõl, valamint Csór Tamás Kocson való birtokossága idejébõl való a hintó (currus mobilis) elsõ említése is; Küküllei János leírásában mint szemtanú írta le a király temetési hintóját 1342-ben, mely jármûvet már ekkor magyar ingó szekér, ingó, hintáló szekér néven írtak le.
1343-ban Károly Róbert király özvegye, Erzsébet királyné Nápolyba való utazásakor említették a korabeli feljegyzések a 4-ló húzta hintót, majd még ez évben Nagy Lajos király anyjának Nápolyból Rómába való útja leírásában olvashatunk a 6 ló húzta hintón (currus mobilison) való utazásáról. Nagy Lajos 1372-ben kelt levelében már szerepelt a szijakon függõ szekér: Post ipsam curram pendentem transmittere. 1386-ban, Nagy Lajos halála után már mindkét jármû; a szekér és a hintó is szerepel Erzsébet és Mária királynék utazásakor, mikor a Garaiak kíséretében Budáról Dzsakovárra utaztak.
1414 után Kocs már a losonci Bánffy család, Losonczi László bán fiának Dénesnek birtokaként található az évtized végéig; Losonczy Dénes felesége Genyõ János komáromi és krasznai fõispán Anna nevû leánya lett, kivel házassága révén a Valkóvári uradalmat kapta. Losonczy Dénes Nagy Lajos király leányának Mária királynõnek udvarában nevelkedett, ki késõbb Zsigmond király felesége lett.
Kocs Zsigmond király korában
1421-ben Kocs falut Zsigmond király Hunyad váráért a késõbbi Bánffyhunyad) elcserélte a Losonczy-Bánffy családdal.
1421. július 23-án kelt oklevelében Zsigmond király a vasvári káptalan által Kocs és Teke-Földe birtokába iktattatja be a Kocsy családot: annak Pergint, Imre és András nevû tagjait, innen a család az adományos nemzetségek sorába lépett.
Ugyancsak 1421-ben kapták még Zsigmond királytól a Kocsi család tagjai közül Pál Vas megyében Olad és Si(j)e részeit; András királyi udvarnok érdemeiért és a Zala megyei Újbécs (Új-Bécs) faluért cserébe Kónyadobroncza (Kónya-Dobroncza) és Pet nevû pusztákat, melyek elõbb az örökös nélkül elhalt Kónyadobronczai, majd a –Sitkei családé voltak, majd e birtokok helyett a szintén örökös nélkül elhalt Keszeg Mihály birtokát Mihályfalvát (Keszegmihályfalvát) Veszprém megyében.
Kocs falu szekérkészítõi ekkor készítették el Zsigmond király leánya Erzsébet és V. Albert osztrák herceg"mennyegzõi szekerét" mely egy szíjakon függõ fedett ekhós, úgynevezett hintálló szekér, vagyis röviden hintó volt.
A menyegzõi szekér megmaradt felsõ kocsiszekrénye a jegyespár címereivel díszítve máig megtekinthetõ a Graz-i múzeumban.
Erzsébet és Albert esküvõje 1421. szeptember 28-án volt Pozsony-ban.
1432-ben királyi birtok, ekkor Zsigmond király Hédervári Lõrinc királyi lovászmesternek adományozta Kocsot, mely Hédervári Lõrinc birtoka maradt egészen haláláig, utána fiai; II. Imre és VI. Miklós örökölték, késõbb Hunyadi Mátyás király és fia Corvin János tulajdona lett.
Kocs Hunyadi Mátyás korában
1400-as évek közepén, Hunyadi Mátyás idejében Kocs községet átszelõ Budát Béccsel összekötõ fõút mellett készítették el a falu szekérkészítõ mesterei azt a könnyû, több addig nem használt újítással felszerelt 3-ló húzta kocsiszekeret, amely a település nevét világhírûvé tette, s máig innen neveznek kocsinak szinte minden 4-kerekû jármûvet
A kocsi szekérkészítõ mesterek pedig szétszéledtek az akkori Magyarország területén, tudásukat kamatoztatva készült aztán szerte Magyarországon, Erdély-ben és Európában a könnyû kocsi utazószekér.
1491-tõl egy ideig újra a Héderváriaké.
1516– és 1520 körül Enyingi Török Bálint tulajdona
1520 tól a Héderváriak szerzik vissza
Török idõk
1526-ig Batthyány Benedek-nek zálogosítja el a Hédervári család.
1553-tól a Bakith család, Bakith Pál és testvérei kaptak rá királyi adományt.
1600-as évek elejéig újból az Enyingi Török család-é.
1594-ben Szinán Pasa Tatáról Gyõr felé vonulva 200.000-es seregével több falut, köztük Kocsot is felégeti, a menekülõ lakosságot pedig lemészárolta. E gyászos esemény után a falu majd egy évtizedig lakatlan volt.
1612-ben birtokosa, Enyingi Török István az elpusztult falut telepesekkel népesítette újra.
1622-ben a Nyáry család-é, Nyáry Miklós birtoka.
1643-ban Zichy István, 1659-ben (Somodori és Szomori) Pázmándy János a birtokosa.
1683-ban Kara Musztafa 250.000-fõs serege Bécs-bõl a budai úton vonulva az útjába esõ falvakat, köztük Kocsot is porrá égette, lakóit rabláncra fûzve magával hurcolta.
Az esemény emlékét õrzi máig is a falu határában az ugynevezett Sírók hídja, ugyanis a falun átvonuló tatárok elõl a lakosság egy része a közeli nádasokba menekült, de ezt a tatárok felgyújtották, és az összefogdosott lakosságot e hídon keresztül rabláncra fûzve vitték el a településrõl.
A lakosságában megtizedelt falu újranépesítése érdekében Zichy István Kocs zálogos földesura felhívására, nagy adókedvezményt ígérve felvidékrõl (Pozsony, Nyitra és Bars megyékbõl) telepített családokat a községbe.
1693-as összeíráskor újra a Zichy családé. Ekkor már református lelkészének nevét is említettékk Komáromi Pál személyében.
Még több róla, a késõbbi korokból is ITT – SOK KÉPPPEL, ÉRDEKESSÉGEKKEL, LÁTNIVALÓKKAL!
forrás:wikipedia
Kocsimúzeum – forrás:wikipedia, fotó:Szeder László
