Szomor (németül Sonndorf) község Komárom-Esztergom megyében.
Fekvése
Szomor Komárom-Esztergom megyében, a Gerecse hegység és a Zsámbéki-medence között fekvõ település, Gyermelytõl 3, Máriahalomtól 6, Epöltõl, Zsámbéktól, Bajnától 8-8, Esztergomtól 27, Tatabányától 24 km távolságra található.
Története
Szomor és környéke már õsidõk óta lakott helynek számít, környékén szinte minden idetelepedett nép, kultúra nyomára rátaláltak.
Például Pusztasomodor helyén az 1800-as években egy majdnem teljes négykerekû római kocsit találtak, amely a Magyar Nemzeti Múzeumba került.
A település nevének elsõ említése 1269-bõl való Zumur alakban.
Az 1200-as években két faluból állt, az egyik Simon fia Chak birtoka, a másik részt 1269 elõtt Pousa fia Endre bírta, s ezt halála után rokonai, Õrseji Chepan és András (Õrsej elpusztult szomszédos falu volt) nõvére hitbére fejében átadták Besenyei Moch – nak, a veszprémi püspök szerviensének, és ezt a szomszédos õrseji és epeli nemesek elõtt elhatárolták.
Egy 1327 évi okl. szerint Szomori Bench fia Tyba, Symeg-i (Sümeg-i) 2- ekényi földjét eladta a veszprémi püspöknek. (Symeg ma faluhely Epöl határában DK-re Benchyvár néven, mely az itt birtokos Szomory Bench nevét õrzi.)
Itt volt található volt Somod is, mely az 13. században többnyire a szomszédos Symeg (Sümeg) faluval együtt szerepel, egy 1244. évi oklevélkivonatban tûnik fel, ekkor egy része gazdát cserélt. (Somodor ma puszta Szomor határában ÉK-re, Somodorpuszta.)
(egy hasonló római út vezethetett Szomor mellett)
Szomor határában a korabeli iratok még az 1200-as években említik a régi, rómaiak által épített nagy utat:"…de ZUMUR iuxta MAGNAM VIAM qua itur Albam…".
A falu birtokosai a késõbbiekben a Pázmándy családbeliek voltak. Azonban a törökök pusztává tették a falut, de az újjáépült, s az 176-as évekig nagyrészt református magyarok lakták.
A település új földesura Sándor gróf azonban a református magyar lakosság helyébe katolikus svábokat telepített.
Az XIX. században a falu birtokosa a gr. Sándor család, és gr. Sándor Móricz leánya, Metternich hercegné, és Kézdi-Vásárhelyi Imre.
E család tagja Kézdi-Vásárhelyi Imre a település híres orvosa, régész és humanista, akinek a település környékén talált tárgyakból híres régészeti gyûjteménye volt.
Egy egész bronz kovácsmûhelyt, több dombormûves és feliratos sírkövet adományozott a Nemzeti Múzeumnak.
(Kézdi-Vásárhelyi Imre)
Róla nevezték el Szomor általános iskoláját is, amely a volt kastélyában mûködik.
(fotó:multmento.blog.hu)
A falu szomorú eseménye volt az 1946-os kitelepítés, ekkor a községben élõ német anyanyelvû családok közel 90 százalékát kitelepítették.
Nevezetességei
Római katolikus templom – Építési ideje ismeretlen, 1759-ig a reformátusoké volt, majd a XVIII. század végén átalakították.
Jellegzetes szomori parasztház – forrás:wikipedia, fotó:Solymári
A szomori katolikus tmplom hátulról nézve felújítás alatt – forrás:wikipedia, fotó Solymári
Nepomuki Szent János-szobor – 1807-ben Neumann Lipót készítette – forrás:wikipedia, fotó Solymári
Vásárhelyi-kúria
(Kakukk-hegyi kálvária – fotó:panoramio.com)
Kakukk-hegy
a településközpont a templom felõl nézve – forrás:wikipedia, fotó Solymári
