Ismeri Tatabánya környékét? Romantikus falu egy romantikus várral: Vértessomló

A római kor óta lakott település, mely a mai napig németajkú a 18. századi betelepítéseknek köszönhetõen.

1734-1737 között Esterházy József gróf katolikus németeket telepített a községbe. A lakosok sokféle változatban ejtették ki és használták írásban a település nevét: Semle, Zsemle, Zsömléd, Schemling.

Végül 1890-ben miniszteri rendelettel a Vértessomló elnevezést kapta. A templom oltárképe a bécsi kapucinusok által õrzött Mária kegykép másolata amely a búcsújáró hely kegyképe.

Kialakítás alatt áll a falu üdülõterülete, mely Vértessomló és Környe között helyezkedik el, a római erõd maradványainak helyén. A falut több kirándulóhely és horgásztó veszi körül.

Fekvése

A Vértes hegység ÉNY-i részén, a Somlyó-hegy lábánál található az 1300 lakosú Vértessomló. Tatabányától 9 km-re DNY-ra, Várgesztestõl 6 km, Környétõl 5 km távolságra.

Története

A település már a római korban is lakott hely volt. Környékén gyakran találtak római kori leleteket. Találtak itt a múlt sz. elején un. FÛTÕPINCÉKET, melyeket a rómaiak a házaik fûtésére alkalmaztak.

Elsõ okleveles említése 1326-ból való Semyenfelde (Semjénfölde) alakban. Csák nemzetségbeli István fiai 1326-ban átadták Károly Róbert királynak csereképpen.

1426-ban Zsigmond király idején SOMOLYA, a törökdúlás után Pusztasomlyó , majd Bakonysomló néven van említve.

Jövedelme a tatai vár fenntartását szolgálta. 1453 táján ez a vértesi település is elpusztult, s hosszú ideig lakatlan is maradt.

1643-ban a Zichyek, 1697-ben a Krafftok tulajdonát képezte.

1727-ben az Eszterházy család birtokába került, a tatai uradalomhoz tartozott.

Esterházy József telepítette be német telepesekkel. A telepítési szerzõdésben Puszta-Somló néven van említve.

Ezt a Somló nevet német telepesei a maguk kiejtése szerint Semle hangzással ejtették, a helytartótanács e hibás kiejtés nyomán Zsemlyére torzította el a település nevét, mely aztán rajta is maradt 1890-ig, mikor miniszteri rendelettel a Vértessomló elnevezést kapta.

A település melletti erdõ szélén 1736 elõtt kis kápolna állt, melynek szomszédságában egy remete lakott. 1736-ban Esterházy József a düledezõ kápolnát megnagyobbíttatta, szentéllyel látta el.

Egy bécsi kereskedõ felesége, Fahrer Mária pedig a bécsi kapucinusok templomában õrzött Mária kegykép másolatát készíttette el a kápolna számára, melyhez a vidék népe hamarosan sûrûn kezdett zarándokolni.

A község ez alapján vált búcsújáró hellyé, ahova különösen Sarlós-Boldogasszony napján zarándokoltak. 1875-ben a kápolnát templommá alakították.

A falu lakosai bányászattal, faszénégetéssel, mészégetéssel foglalkoztak.

Vitányvár

(Vitányvár légifotója – forrás:wikipedia, Civertan)

Vértessomló közelében, attól kissé keletre található. Építtetõjének nevét nem ismerjük.

A Vértes északi, lejtõjén emelkedõ, szabálytalan ötszög alakú várat, melynek kapuja a nyugati, legmeredekebb oldalon helyezkedik el Károly Róbert király idejében 1324-ben említik elõször írásos források. Ekkor már ismertek várnagyai is.

A várnak valószínûleg udvara és kútja nem volt, a vizet feltehetõleg a Vértes közeli forrásaiból szállították ide.

Erre egy 1450-bõl ránk maradt feljegyzésbõl is következtetni lehet, mely szerint "Kálnai Péter várnagy elfogta Novák Pál tatai polgárt, aki borszállítmányával Héregrõl hazafelé tartott és azt borával, szekerével, ökreivel együtt Vitány várába hurcolta". A várhoz Károly Róbert idejében 35 község tartozott.

Vitányvárról és a tõle délebbre fekvõ szomszédos Gerencsérvárról egy legenda is fönnmaradt:

"Az ifjú nemes, Hédervári Imre volt az idõben Vitányvár ura. A délebbre fekvõ Gerencsérváré pedig a büszke, keményszívû Újlaki Miklós.

Újlaki egy német grófhoz akarta feleségül kényszeríteni leányát, Krimhildát, a vár alázatoslelkû, csendesszavú tündérét, de Krimhilda titokban már jegyese volt Hédervárinak, s az ifjú lovag egy éjszaka leple alatt meg is szöktette szerelmesét és várába vitte.

Több sem kellett a büszke apának, nekirontott katonákkal, ágyúkkal Vitány várának. Azonban hiába lõtte, ostromolta, nem tudta bevenni. Jól megépített vár volt, jól is védték.

Talán el sem esik, ha egy álnok várbeli el nem árulja a titkos utat, s azon keresztül be nem vezeti Újlakit a várba.

A folyosó egyenesen Hédervári dolgozószobájába nyílt. A meglepett várurat Újlaki leütötte, majd leányát magával hurcolva otthagyta Vitányt.

Otthon szörnyû büntetés várt a szerencsétlen lányra: atyja elevenen befalaztatta a vár egyik pincéjébe.

Ott is pusztult volna el, ha a vár öreg szolgája ki nem bont egy nyílást az újonnan készült falban, s azon keresztül nem élelmezi.

Hédervári közben felgyógyult, és Újlaki erõszakossága miatt panaszra ment egyenesen Mátyás királyhoz.

Mátyás nem azért állt igazságos király hírében, hogy ilyesmit szó nélkül hagyjon. Egy szép napon kürtös vitéz jelent meg Gerencsérvár felvonó hídja elõtt, jelezve a király érkeztét.

De közben Újlaki megtört esztelen tettének súlya alatt. Már nem a gõgösszívû fõúr, hanem szerencsétlen apa. Mikor azonban kiderült, hogy leánya mégis él, boldogan öleli keblére, örömmel adja nõül a szomszéd vár urához."

Nevezetességei

Ember alkotta nevezetességek:

Vitányvár XIV. sz-i romjai (gótikus, országos jelentõségû mûemlék) és környezete

Vitányvár légifotó.jpg