Átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km². Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634 méter magas. Túlnyomórészt dachsteini mészkõ, kisebb részben felsõ triász dolomit alk
otja. Üledékes építõanyagainak (mészkõ, homokkõ, agyag, márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkõ barlangjai, a jura-mészkõ „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára nézõ lejtõk vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak.
A Vértes-hegységtõl a Tatai-árok, a Pilistõl a Dorogi-medence (Dorog-Pilisvörösvár közötti árok), a Budai-hegységtõl a Zsámbéki-medence választja el. Nyugati oldalán a Kisalföld peremvidékével határos.
Északi lejtõje a Duna felé meredeken végzõdik.
A Nyugati-Gerecse
Neszmélytõl délkeletre kezdõdik, a 375 m-es Asszonyhegy és a 425 m-es Nagy-Somló rögeivel. Dél felé folytatódik a Hosszúvontató (450m), a Nagy-Dobó-hegy (424 m), az Agostyáni-hegy (441 m), az Öreg-Kovács (555 m), és a Hajagos (443 m) rögplatóival.
Tatabánya fölött a Csúcsos-hegy (369 m) területén található a millenniumi turul-emlékmû. Tovább haladva emelkedik a Veres-hegy (341 m), majd a Nagy-Keselõ-hegy.
A vonulat északi és déli végében egy barlangot találunk. A Nagy-Somló barlangja 390 m magasságban nyílik, ennél ismertebb a tatabányai Kõ-hegy Szelim-barlangja.
A Középsõ- vagy Magas-Gerecse
A Tardos-Vértestolnai medencétõl keletre a Haraszt-heggyel kezdõdik (283 m). Tõle keletre a Berzsek-hegy (399 m), melynek márga és mészkõbányája látja el a cementmûveket.
Az itt bányászott vöröses színû mészkövet tardosi vörösmárványnak nevezi a köznyelv. Délre a Nagy-Eménkes (526 m), a Nagy- és a Kis-Pisznice (544 m, illetve 525 m), a Nagy-Gerecse (634 m), a Fehér-kõ (525 m), a Bánya-hegy (360 m), és a Fekete-kõ (362 m) a legmagasabbak.
Ide tartoznak a Somberek (409 m), a Lukas-kõ (355 m), a Szenék-hegy (400 m) és a Bõsomlyó (346 m). Ebben a vonulatban található a hegység legnagyobb barlangja, a Pisznice-barlang.
A Keleti-Gerecse
A bajóti Öreg-kõvel (375 m) kezdõdik. Itt nyílik a Jankovich-barlang. Nevezetesebb csúcsok a Dorog melletti Nagy-Gete (457 m), a bajnai Õr-hegy, az Öreg-hegy (360 m), a gyermelyi Gyarmat-hegy (340m) és a zsámbéki Nyakas-hegy (324m)
A Déli-Gerecse
A Vértestolnai-, a Héreg-Tarjáni-medence és a Szentlászló-víz völgye választja el a hegység fõ tömegétõl. Elsõ tagjai a kelet felé szép kilátást nyújtó Pes-kõ (400 m), a Baglyas-hegy (438 m), és a Somlyóvár (448 m). Utolsó tagjai a meredek lejtõjû Zuppa-hegy (385 m) és a Lóingató-hegy (303 m).
Éghajlata
A hegység elhelyezkedésébõl adódóan, az idõjárási megfigyelések szerint, a térség csapadékát adó frontok zöme a Tata-Szár vonalon halad végig, gyakran szárazon hagyva a tatabányai, déli kitettségû hegyoldalakat. Néhány jellemzõ éghajlati paraméter:
Átlagos évi csapadék: 604 mm
Csapadék április-szeptember között: 345 mm
Téli hõmérsékleti átlag: 2,8 °C
Téli hõmérsékleti minimum: −13,9 °C
Tavaszi hõmérsékleti átlag: 12,5 °C
Nyári hõmérsékleti átlag: 18,5 °C
Évi hõmérsékleti átlag: 9,5 °C
Januári középhõmérséklet: −1,4 °C
Júliusi középhõmérséklet: 20,4 °C (Ez a terület déli, délnyugati kitettsége miatt magasabb az átlagnál.)
Két hõmérsékleti átlag különbsége: 21,8 °C
A terület átlag napfény tartalma: 1980 óra
A téli napok száma átlagosan: 23-35 nap
Zord napok száma: 10-18 nap
A fõleg triász karbonátos kõzetekbõl felépülõ Gerecse hegység nyugat és észak felé, a Kisalföld medencéjének irányában nagy törésvonalak mentén a mélybe süllyed.
A hegység peremén még felszínen lévõ mészkõképzõdmények már 1000 méter körüli mélységben találhatóak. A lezökkenõ karbonátos rögök egy-egy tagja sasbérc jelleggel azonban még a felszínen van, illetve annak közelében van Tata és környékén.
A hegység karsztos felszínén beszivárgó víz az erózióbázis szintjén bõvizû forrásokban bukkant a felszínre. A források a Keleti-Gerecse, majd a Központi-Gerecse felõl fokozatosan áttevõdtek a Nyugati-Gerecsébe, az erózióbázis változásának megfelelõen.
Jelenleg a Nyugati-Gerecse a fõ megcsapoló helye a területnek. Tatán igen bõvizû források fakadtak. Pl.: Fényes forrás (20 000 m³/nap).
A tatabányai, oroszlányi és dorogi bányászat tevékenységének hatására a karsztvízszint nívó a 80-as évek elejéig fokozatosan, de drasztikusan apadt (115 mBf-ig). Napjainkban a karsztvízszint fokozatosan áll helyre a szénbányászat
válságának, és a csapadékosabb idõjárásnak hatására. Várható a régen elapadt források újraéledése Fürst Ádám hidrogeológus szerint.
forrás:hu.wikipedia
Gerecsei erdõrészlet, forrás:wikipedia-fotó:Rakaszmisi
