A kövekben õstengeri óriás egyejtûek, megaloduszok, a jura idõszaki vörös mészkõben lábasfejû ammoniták mészhéjai láthatók.
A Gerecse mészkõhegység bányái közül a nagy-pisznicei a legnevezetesebb, ahonnan feltehetõleg már a rómaiak, de Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás idején minden bizonnyal fejtették a vörös mészkövet, amely – piszkei és tardosi "vörös márványként" – évszázadok óta több nevezetes épület építésénél is felhasználtak (talán a leghíresebb a Visegrádi palota).
A hegység tipikusan gyûretlen röghegység, mely az egyes erogén mozgások hatására összetört, s a törések mentén süllyedések, illetve kiemelkedések jöttek létre.
Legidõsebb kõzetei a triász dolomit és dachsteini mészkõ, továbbá a változatos kifejlõdésû jura és kréta mészkõformációk, kréta durvatörmelékes összletek. Ezekre a középsõ eocén tenger agyagos, márgás, helyenként széntelepes üledékeket rétegzett.
A szerkezeti árkokban az eocént követõ szárazföldi periódus után oligocén homok, márga, kavics, a peremeken pannóniai deltakavics, agyag és homok, édesvízi mészkõ rakódott le; a negyedidõszaki üledékeket édesvízi mészkõ, lösz, lejtõüledékek, folyóvízi homok és kavics képviselik.
Jelentõsebb barlangjai
Baits-barlang (Bajót)
Döbbenet-barlang
Jankovich-barlang
Jura-zsomboly
Keselõ-hegyi-barlang
Kullancsos-barlang
Lengyel-barlang
Öreg-kõi 1. sz. zsomboly
Pisznice-barlang
Szelim-barlang
Vértes László-barlang
Római kori kõbánya a Nagy-Pisznicén – forrás:wikipedia, fotó:Jánoska Ferenc
Bár a Gerecse növényzete hasonlít a Vértesben és a Pilisben található flórához, annál valamivel szegényebb.
A hegység legjellemzõbb fás társulásai a cseres tölgyesek, a hûvösebb területeken, a völgyek árnyékos oldalain gyertyános tölgyesek, míg a legmagasabb részeken, illetve az északi oldalakon bükkösök találhatók.
A gyorsan felmelegedõ déli kitettségû oldalakat molyhos tölgyesek, és sajmeggyes karsztbokorerdõk fedik, amelyek tavasszal, a sajmeggy virágzásának idején, lenyûgözõ látványt nyújtanak.
A sajmeggy mellett a karsztbokorerdõk másik kísérõfaja a cserszömörce. A kitettebb részeket hársas törmeléklejtõ-erdõk fedik, a napos oldalak gyepjeinek karakterisztikus növényei a törpe sás és a barázdált csenkesz.
A fátlan területeket dolomit sziklagyepek és mészkedvelõ, sziklafüves lejtõsztyepprétek borítják, a hegység kisalföldi oldalán gyakran találni alföldi fajokat (pl. homoki vértövet).
A hegységben több helyen is nyílik árvalányhaj, leánykökörcsin, apró nõszirom, de a Gerecse kimagaslóan legértékesebb növénye a Nagy-Pisznicén élõ, jégkori reliktum magyarföldi husáng, amely az országban mindössze néhány helyen található.
A Gerecsében él még a szintén ritka Borbás-kerep, és kék szamárkenyér, a Nagy-Somlyón értékes gyöngyvesszõs társulások találhatók.
forrás:wikipedia
