A csodálatos fekvésû és mikroklímájú arborétumot voltaképpen gróf Esterházy Móric alapította, amikor 1912-ben vörösfenyõt kezdett itt telepíteni
. Az erdõkkel körülvett völgyben a növények különösen szépen fejlõdtek.
A késõbbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a terület mikroklímája eltér a környezõ domboldalakétól.
Ez és részben savanyú talaja tette alkalmassá egy kísérleti arborétum létrehozására.
Az arborétum terveit 1953-ban Kiss Miklós készítette el; a telepítés 1955-ben kezdõdött.
A cél nem a fajtagazdagság, hanem az esztétikailag értékes és erdõgazdaságilag jelentõs fajok, változatok telepítése volt.
A mikroklíma fenntartására a völgyet átszelõ, a hidegkúti források vizét összegyûjtõ patak útját gátakkal zárták el, és két tavat hoztak létre.
A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a Gerecse jellemzõ növényei.
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyõféle.
A gyönyörû luc-, páfrány– és selyemfenyõ fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyõ és a kert ékességének tartott Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos.
Találhatunk itt egy értékes tiszafa– (Taxus) gyûjteményt, továbbá tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is. (forrás:wikipedia)
forrás:wikipedia – fotó:Báthory Péter
fotó:verteserdo.hu
Agostyán (németül Augustin) egykori Komárom-Esztergom megyei község, 1985 óta Tata város része.
Története
Agostyán és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Határában bronzkori urnatemetõt tártak fel.
Oklevélben elõször 1343-ban említik. Ekkor lakói a tatai vár ellátására rendelték.
1543-ban a törökök a települést elpusztították, és hosszú ideig pusztaságként hevert.
1773-ban würzburgi és bambergi németekkel telepítették újra.
1985-ben Tatához csatolták. (forrás:wikipedia)
