Az idei szavazás ismét a Fővárosi Állat- és Növénykert Állatszeretet Ünnepén kezdődött, majd az esemény végével kizárólag online zajlik december 6-ig.
Az év rovara kampány célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet.
Sisakos sáska
Meleg homokterületeink, füves pusztáink jellemző állata. Fejének jellegzetes, hegyes sisakhoz hasonlóan csúcsosodó alakjáról könnyen felismerhető. Keskeny teste elülső szárnyaival együtt megnyúlt, többnyire olajzöld vagy barna színű. A telet peteként vészeli át a talajban, majd tavasszal bújik elő az akkor még alig 1 cm-es lárva. Erősen hőigényes faj. Növényevő, táplálkozás közben csíkos mintája és hosszúkás formája jól elrejti a fűben a ragadozók elől. Ha felzavarjuk, jellegzetes, zörgő papírhoz hasonló hangot hallatva elrepül.
Kelet-és Közép-Európában elterjedt faj, elterjedésének északi határa Szlovákiában van. Magyarországon sok helyütt előfordul, de sehol sem tömeges. A faj populációit a rendszertelen kaszálás és a szukcesszió, valamint az ezek hatására bekövetkező élőhely felaprózódás veszélyezteti.
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Csapó cserebogár
A csapó cserebogár 3,5 cm-es hosszúságával hazánk legnagyobb cserebogara. Nevezik kallócserebogárnak és aratóbogárnak is, utóbbi arra utal, hogy rajzása a nyár derekára, többnyire júliusra esik. Leginkább az alföldi homokos területeket kedveli, ahol helyenként és egyes években nagyobb tömegben is előfordulhat. A bogarak háborgatás hatására cirpelnek.
A csapócserebogarak este aktívak, napnyugtakor kezdenek repülni, először alacsonyan, majd általában a magasabb fák koronájában párosodnak. A nőstények a talajba rakják petéiket, a kikelő lárvák (pajorok) pedig gyökerekkel táplálkoznak, 4 éves fejlődésük során elérik a 6-8 cm-es hosszúságot, majd ezután a földben bebábozódnak. A kifejlett bogarak nyár közepén bújnak elő, majd leginkább fekete-és erdeifenyő tűleveleit fogyasztják. Nagyobb rajzások esetén kártételük fenyvesekben előfordulhat, de többnyire nem jelentős. A lárvák azonban a haszonnövények gyökereinek megrágása által nagyobb károkat is okozhatnak.Észak-Afrikában és Európában honos. Hazánkban nem védett.
Pusztai hangyaleső
Hazánkban a legnagyobb méretű hangyaleső faj. A hangyalesők nyugalmi helyzetben a szárnyaikat a potroh felett háztetőszerűen összecsukják és rövid csápjuk van. Ezek a jegyek biztos elkülönítést jelentenek a szitakötőktől még a rovartanban kevésbé jártas emberek számára is.
Neve is jól tükrözi a hazai előfordulását, a homokpusztákat kedveli. A hangyalesők nevüket a homokban épített tölcséreikről kapták. A tölcsérek a zsákmányszerzést és a hőszabályozást is szolgálják. A hazai fajok többsége azonban nem épít tölcsért, hanem a homok felszíne alatt rejtőzködve lesi a felszínen mozgó rovarokat, és főként hangyákat zsákmányol. A testnedveiket kiszívja. Mozgásszegény, helytülő életmódja miatt még a pókoknál is jobban tűri az éhséget. Az imágók a nyár második felében rajzanak. Nappal a növényzetről felzavarva reptük csapongó, a mesterséges fényforrások vonzzák őket. Sajnos az utóbbi időben a hazai elszigetelt populációi erőteljesen visszaszorulóban vannak, elsősorban a Kiskunsági Nemzeti Parkban találkozhatunk vele. A hazai homokpuszták jellemző faja.
Védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft
Szavazni ide kattintva lehet rájuk.
Forrás: Magyar Rovartani Társaság
s.k.
