A magyar história első, igazán történelemformáló személyiségének I. (Szent) István királyt tekinthetjük. Nevéhez fűződik államiságunk alapjainak lerakása, az egyházi és világi intézményrendszer kiépítése és a magyarság keresztény hitre térítése. István sokat köszönhetett apjának, Gézának, aki gyakorlatilag előkészítette fiának a hatalomhoz vezető utat.
Szent István korából maradt ránk az államelméleti munkák műfajába sorolható Intelmek. Itt az uralkodás tapasztalatait hagyományozza fiára, Imre hercegre. Az írásbeliség és a latin nyelvű irodalom mellett, a kereszténységhez csatlakozásnak köszönhetően, megindultak a templomépítések is.
István Imrére akarta hagyni a trónt. Nevelését az itáliai származású Gellért, csanádi püspökre bízta. A herceg azonban egy vadász-balesetben életét vesztette.
István király 1038. augusztus 15-én halt meg, s a székesfehérvári bazilikában temették el Imre herceggel együtt.
Szent István király uralkodása idején a félnomád társadalomból Magyarország a keresztény Európa részévé vált, s ha a király tevékenységét értékelni kellene, ezt tekinthetjük legmaradandóbb tettének.
Forrás:Arcanum
