A katolikus egyház évezredes hagyományában rendkívüli jelentősége van a jubileumi szent évnek. A huszonöt évenként ismétlődő szent év célja a megtérés előmozdítása, a Krisztusba vetett hit elmélyítése, az életszentség előmozdítása. Rendkívül fontos vallási esemény a teljes világegyház számára.
A 2025-ös szent év meghirdetésére vonatkozó, „A remény nem csal meg” kezdetű bullát 2024. május 9-én, a Szent Péter-bazilikában vezetett esti imádságon mutatta be Ferenc pápa. A Szentatya a „Remény zarándokai” mottót választotta a jubileumi évre. A 2025-ös év lesz a 27. rendes szentév. Ferenc pápa – a menetrendnek megfelelően – Rómában ki fog nyitni három „Szent Kaput”, az egyiket egy börtönben.
December 24.
A jubileum hivatalos megnyitója Rómában. 19.00 órakor Ferenc pápa celebrálja a karácsony esti misét a Szent Péter téren, majd a Szent Kapu kinyitásának szertartását vezeti, melyen át ő maga lép be elsőnek.
December 26.
Szent István első vértanú emléknapján a pápa megnyit egy Szent Kaput a Rebibbia börtönben – Rómától délre – a fogvatartottakhoz való együttérzés és közelállás jeleként.
December 29.
Ferenc pápa megnyitja a Szent Kaput a római Lateráni Szent János bazilikában. A jubileumi év megnyitása a világ székesegyházaiban.
A Szent István Társulatnál már beszerezhető a pápai bulla könyv formájában, 25 fejezettel – az elejéből idézünk:
FERENC RÓMA PÜSPÖKE ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA KÍVÁNJA:
REMÉNY TÖLTSE BE MINDAZOK SZÍVÉT, AKIK E LEVELET OLVASSÁK
- „Spes non confundit”, „a remény nem csal meg” (Róma 5,5). A reményre való hivatkozással önt bátorságot Pál apostol a római keresztény közösségbe. A remény a központi üzenete a közelgő jubileumnak is, melyet a pápa régi hagyomány szerint huszonöt évenként hirdet meg. Gondolok a remény zarándokaira, akik Rómába jönnek, hogy itt éljék át a szentévet, és mindazokra, akik nem tudnak eljönni Péter és Pál városába, s ezért a rész-egyházakban fogják ünnepelni azt. Legyen a szentév mindannyiunk számára az élő és személyes találkozás alkalma Jézus Krisztussal, az üdvösség „kapujával” (vö. Jn 10,7.9), akit az Egyháznak mindig, mindenütt és mindenkinek úgy kell hirdetnie, mint „reményünket” (1 Tim 1,1)
Mindenki remél. Minden ember szívében ott él a remény mint jóra irányuló vágy és várakozás, bár nem tudjuk, mit hoz a holnap. A jövő kiszámíthatatlansága azonban olykor ellentétes érzelmeket ébreszt: a bizalomtól a félelemig, a derűtől a csüggedésig, a bizonyosságtól a kétkedésig. Gyakran találkozunk letört emberekkel, akik kétkedve és borúlátóan tekintenek a jövőbe, mintha semmi sem tudná boldoggá tenni őket. Legyen a jubileum a remény felélesztésének alkalma mindenki számára! Isten igéje segít, hogy okot találjunk rá. Az vezessen bennünket, amit Pál apostol épp a római keresztényeknek ír!
- „Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. (…) A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélek által Isten szeretete kiáradt szívünkbe” (Róm 5, 1-2.5) … A római egyházat nem Pál alapította, ő mégis erős vágyat érez arra, hogy mielőbb láthassa és mindenkihez elvihesse a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus evangéliumát mint annak a reménynek a hirdetését, amely beteljesíti az ígéreteket, bevezet a dicsőségbe, és mivel a szereteten alapul, nem csal meg.
- … A Szentlélek ugyanis az, aki az Egyház életében való állandó jelenlétével a remény fényét sugározza a hívőkbe: ő tartja égve mint valami állandóan lobogó fáklyát, hogy támaszt és erőt adjon életünknek. A keresztény remény ugyanis nem áltat és nem csal meg, mert azon a bizonyosságon alapul, hogy senki és semmi nem képes elszakítani bennünket az isteni szeretettől…
- A remény és a türelem eme összefonódásából világossá válik, hogy a keresztény élet olyan út, amelynek erőt adó megállókra is szüksége van, melyek táplálják és erősítik a reményt, nélkülözhetetlen útitársunkat, amely megláttatja velünk a célt: az Úr Jézussal való találkozást…Nem véletlen, hogy a zarándoklat minden jubileumi esemény alapvető eleme. Az útrakelés sajátos jellemzője azoknak, akik az élet értelmét keresik. A gyalogos zarándoklat sokat segít az elcsöndesedés, a fáradozás, a lényegre törekvés értékének újrafelfedezésében. Jövőre a remény zarándokai is régi és új utakat fognak bejárni, hogy mélyen megtapasztalják a jubileum élményét…A zarándokutak mentén és a Rómában található jubileumi templomok a lelkiség oázisai lehetnek, ahol hívő utunk felfrissülhet…
Külön is szeretném meghívni erre a zarándoklatra a keleti egyházak híveit, különösen azokat, akik már teljes közösségben vannak Péter utódával. Nekik, akik Krisztushoz és az Egyházhoz való hűségükért oly sokat szenvedtek – gyakran életük végéig – azt kell érezniük, hogy különösen szívesen látjuk őket itt, Rómában…Számukra annak reménye, hogy szereti őket az Egyház, mely nem fogja magukra hagyni, hanem kísérni fogja őket, bárhová is mennek, még erősebbé teszi a jubileum jelét.
- A 2025-ös szentév folytatja a korábbi kegyelmi eseményeket. A legutóbbi rendes jubileumkor Jézus Krisztus születése kétezredik évfordulójának küszöbét léptük át… ez a szentév egy másik, az összes keresztény számára alapvető évforduló felé mutat irányt: 2033-ban ugyanis az Úr Jézus kínszenvedése, halála és feltámadása által megvalósult megváltás kétezredik évfordulóját fogjuk ünnepelni. Tehát nagy stációkkal rendelkező út előtt állunk, melyen Isten kegyelme megelőzi és kíséri az ő hitben buzgón, a szeretetben tevékenyen és a reményben állhatatosan járó népét (vö. 1Tessz 1,3).
A rendes jubileum a vatikáni Szent Péter-bazilika szent kapujának bezárásával, 2026. január 6-án, vízkereszt ünnepén ér véget. Jusson el a keresztény remény fénye minden emberhez, mint Isten szeretetének mindenkihez szóló üzenete! És legyen az Egyház hűséges tanúja ennek az üzenetnek a világ minden táján!
(SzK)
