A város ostroma mindkét felet nagy kihívások elé állította.A német és magyar csapatoknak kezdettől fogva gondot okozott a lőszer szűkössége és az utánpótlás hiánya, ám a lassú előrenyomulás és a védők fogyatkozása miatt mind több fegyver jutott a túlélőkre. A levegőből próbálták biztosítani ledobással és tehervitorlázó gépekkel, de ennek alig felét sikerült eljuttatni a kívánt helyszínre.
A németek több felmentő akciót is megkíséreltek indítani a szorult helyzetbe jutott védők megsegítésére. Azonban egyik alkalommal sem sikerült elérniük a várost. Ezeknek a hadműveleteknek amúgy sem a védők kimenekítése volt a célja, hanem újabb csapatok juttatása a városba. Végül a védők Adolf Hitler parancsa ellenére is a kitörés mellett döntöttek, és február 11-én este megkezdődött a kitörési kísérlet, amelynek során azonban csak egy maroknyi katona érte el a német vonalakat, és a védelem parancsnokainak nagy része is fogságba esett. A város ezután nem sokkal, február 13-án került teljesen szovjet irányítás alá.
Tudjuk, hogy a hidakat a visszavonuló német csapatok robbantották fel, és az is bizonyos, hogy a fővárosban 29 987 sérült lakóház maradt a harcok befejezésekor.
Az óriási emberveszteség szinte felbecsülhetetlen.A szovjetek csaknem 80 ezer katonát veszítettek, a sebesültek száma meghaladta a 240 ezret. A német-magyar katonai veszteség – halottak és sebesültek – is elérte a százezret. A harcokban meghalt mintegy 25 ezer polgári személy, több, mint 52 ezer lakos megsebesült. Budapest lakói a poklok-poklát élték át.
Felszabadulás vagy megszállás?Az ország lakossága továbbra is megosztott abban, milyen elnevezést tart megfelelőnek.Ugyanis Magyarország lakosságának egyik része valódi felszabadulásként élte meg a szovjet hadsereg érkezését, gondoljunk a túlélő zsidóságra és cigányságra,vagy akár a társadalom legalsó, a háborús ínségnek és pusztításnak leginkább kiszolgáltatott rétegeire. A lakosság egy másik részének viszont a szovjet hadsereg érkezése valódi rabságot jelentett.
Az ostrom alatt és után a szovjet katonák százezres nagyságrendben követtek el nemi erőszakot a városban élő nőkkel szemben és több tízezer civil lakost hurcoltak el málenkij robotra, vagyis kényszermunkára, ahonnan a többség csak évekkel később vagy egyáltalán nem érkezett haza.
Adjunk tiszteletet az elesetteknek és mondjunk köszönetet azoknak, akik a romokból felépítették gyönyörű fővárosunkat.
A költő így öntötte szavakba a fájdalmát:
Verseskönyv
(részlet)
Feküdj le, ez a város ravatal most,
Az ifjúság pihen e romokon.
Ezer házból rakták e katafalkot,
A kék szalont már felverte a gyom.
Egy templom és egy ló teteme ásít,
Egy férfi könnyű gyermektestnek ás itt
Olcsó sírt, s vén nő dúdolgat, rekedt
A szél üres szobákban sepreget.
Márai Sándor
(sk)
Forrás: internet
