1956. október 23

2020-10-22 | Budaörs
Minden év október 23-án Magyarország minden állampolgára Nemzeti ünnepen emlékezik az 1956-os eseményekre.

Vajon a mai tíz és huszonéveseknek mit jelenthet 1956. október huszonharmadika? Hiszen a tíz éves korú gyermek még szinte csak eszmél a világra, a jót vagy rosszat nem ő, hanem szülei tapasztalják és mondják el olykor esti vacsora közben. A húszévesek azonban már sok mindennel kezdenek tisztában lenni.

A második világháború után bekövetkezett politikai változások a kezdeti reménykedő évek után nem hozták el azt, amire sokan vártak. Elsősorban a  szabadságot és az emberhez méltó életfeltételeket. Természetesen mindig voltak kedvezményezettjei a politikai hatalomváltásnak. A háború után következő újonnan jött rendszernek, amelyet csak  50-es évekként emlegetünk – egyértelműen a  parasztság, és a gyári munkásság lett a kedvezményezettje.  Az új rendszer  sok ezer szegény parasztot juttatott földhöz, majd később a hatvanas évek a termelőszövetkezetek világát hozta létre. Ott már  csak mint háztájit művelhette kis darabka földjét a kötelezően közösbe tömörülő mezőgazdasági munkásság. A háborút követően a nagygazdákat kulákoknak kiáltották ki, földjeiket, lovaikat teheneiket elvették, fiaikat munkaszolgálatra vitték katonának, akik közül néhányan  sosem jöttek haza élve. Mint szólt a távirat: „fegyvertisztogatás közben életét vesztette” Sok szülő siratta el így egyetlen fiát. Az elkobzott földekből aztán volt miből osztani és Termelő Szövetkezeteket létesíteni. A gyári munkásság pedig szakszervezetekbe tömörülve küzdhetett jogaiért, elsősorban munkáért, amit akkor még megkapott, hiszen 1950-ben még működtek az akkor már leállamosított gyárak Magyarországon.

S hogy mi vezetett az 1956-os forradalomhoz? Az egyre növekvő elégedetlenség, a szovjet hatalom megerősödése és diktátumai. Magyarországi kiszolgálói az államhatalom embereiből álltak, akik  visszaéltek a hatalmukkal.

Magyarországon talán nincs is olyan család, ahol nem szenvedtek volna el megnyomorítást, a magántulajdonuk elkobzását. Természetesen szándékos rombolás volt ez a hatalom részéről, hiszen az arisztokráciát, a nagy gazdákat, a kereskedőket, a katonatiszteket és családjaikat, és még sorolhatnám egészen a kis cipészüzletig, tönkretették. Vagyonokat koboztak el, egy perc alatt szinte földönfutó lett sok száz magyar.

A kitelepítettek lakásait, házait, üzleteit, a magyar  arisztokrácia vagyonát, földjeit, kastélyait mind azok között osztották szét,  akik hűséget esküdtek az új rendszernek.

A kifosztottak kényszerlakhelyen éltek az 1950-es években vagy nincstelenné válva árkot áshattak az oroszoknak egy kis kegyelemkenyérért, nemigen tudtak már labdába rúgni és rendszert változtatni. Az arisztokrácia szinte egésze külföldre emigrált, hátrahagyva az amúgy is már elkobzott vagyonát. Látszólag élt és virult Magyarország és a Szovjetunió megbonthatatlan barátsága, miközben egyre nőtt az elégedetlenség.

Vajon el tud  képzelni egy mai fiatal vagy akár a közép korosztályból bárki is  karácsonykor kivilágítatlan, dísztelen sötét utcákat, egy olyan ünnepet, amiből kötelezően hiányoznia kellett  a vallásnak? Mindent a felszabadítóként jelen lévő szovjet ideológia irányított. El tud képzelni ma egy család egy temetést, ahol nem a pap adja meg az utolsó kenetet és áldást a koporsóra, hanem a pártházból kirendelt búcsúztató? Mindezt csupán csak azért, mert az elhunyt, amúgy vallásos öregnek a fia a párt tagjaként nem temettethette el szüleit az egyház szertartása szerint a nélkül, hogy a pártból ki ne zárták volna.

Vagy el tudunk képzelni egy esküvőt, amelyet azért nem tarthatnak meg a templomban,  mert párttag aki  Isten házában  nem mondhatta ki a holtomiglan holtodiglan esküjét?

De ezek csak apróságok abban a végtelen tengerben, aminek hullámai 1956. októberében már az égig értek. És akkor jött, aminek el kellett jönnie.

Mit ír a Wikipédia:

„Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca volt, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én. Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez volt annak az útnak a kezdete, mely idővel, az akkori kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből  való kilépésről, és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, 1956.november 4- én  a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.

A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve.

1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte.

A forradalom leverését követően az 1956-os eseményeket a kommunista párt vezetés   ellen forradalomnak bélyegezte és elítélte, de a rendszerváltás  során megváltozott az események hivatalos értékelése. 1998. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába. Az 1956-os események meghatározó szerepét a 2011-ben elfogadott Alaptörvény preambuluma is hangsúlyozza.”

2020-ban  a világban zajló egészségügyi események miatt nem lesz nyilvános rendezvényekhez kötött a visszaemlékezés. Ezen a gyásznapon, ami egyben Nemzeti Ünnepünk is, emlékezzünk azokra a rettenetes napokra, amelyeket mi az akkor mint tizenéves gyerekek is átéltünk és akikben  örökre nyomott hagyott a  történelem.

Major Edit

 

Megosztás