Még él az a nemzedék,akik akkor voltak kilenc-tíz éves gyerekek. Nem sokat tudtunk a világ folyásáról. De nem is az volt dolgunk ,mint ahogyan a mostan felnövő gyermekeknek sem a dolga a politika. Hiszen a tíz éves korú gyermek még szinte csak eszmél a világra, a jót vagy rosszat nem ő, hanem szülei tapasztalják és mondják el, olykor esti vacsora közben. Éppen ezért csak kisebb események, fel-felvillanó emléktöredékek maradtak bennünk, amelyeket azonban felejteni nem lehet. De felnőttként már sokkal érdekesebb látni a körülöttünk lévő világot, az akkor, vagy mostanság zajló eseményeket,véleményt alkotni és kitűzni egy elérendő célt
S hogy mi váltotta ki az 56-os eseményeket? Sok oka volt. Az egyre növekvő elégedetlenség, a szovjethatalom megerősödése és diktátumai, amelyek elviselhetetlenné váltak. A szovjetek magyarországi kiszolgálói az államhatalom emberiből álltak, akik túlértékelték a nekik osztott hatalmat, amivel természetesen, vissza éltek.Megváltozott a politikai rend,hiszen Magyarország szovjet irányítás alá került. Politikai hatalomváltás következett be. A háborút követő 1950-es éveknek egyértelműen a nincstelen parasztság, és a gyári munkásság jó része haszonélvezőjévé vált az újonnan jött rendszernek. Jött a földosztás, ami sok ezer szegény parasztot juttatott termőföldhöz. Később a hatvanas évek Termelőszövetkezetek világa következett, ahol kis darabka földjét mint háztájit művelhette a közösbe tömörítő parasztság. A háborút követően a nagygazdákat kulákoknak kiáltották ki, földjeiket, lovaikat teheneiket elvették, fiaikat munkaszolgálatra vitték katonának, akik csak nagy ritkán jöttek haza élve. Mint szólt a távirat: „fegyvertisztogatás közben életét vesztette”. Sok szülő siratta el így egyetlen fiát. Az elkobzott földekből aztán volt miből osztani és termelő szövetkezeteket létesíteni. A gyári munkásság pedig szakszervezetekbe tömörülve küzdhetett jogaiért, elsősorban munkáért, amit akkor még megkapott, hiszen 1950-ben még működtek az akkor már leállamosított gyárak Magyarországon.
Magyarországon az államosítás következtében nagyon sok családot kisemmiztek. A magán tulajdon államosítása szándékos rombolás volt a hatalom részéről. Az arisztokráciát, a nagy gazdákat, a kereskedőket, a katonatiszteket és családjaikat, és még sorolhatnám egészen a kis cipészüzletig megfosztották vagyonuktól. Sok ezer család életét lehetetlenítették el azzal,hogy megélhetésük egyetlen forrását az üzletüket,valamint ezt megtetézve, még a lakásaikat is kiigényelték.A magyar arisztokrácia vagyonát, földjeit, kastélyait mind azok között osztották szét , akik hűséget esküdtek az új rendszernek. Tudni kell azt is,hogy például egy üzlet elvétele ügyesen lett „leadminisztrálva” úgy, hogy a tulajdonosnak kötelessége volt egy felajánlást tenni az állam felé,mondván hogy ő az új hatalomnak ajánlja fel az üzletét. Így a piszkos munka tisztára lett mosva. Akitől elvették a vagyonát kitelepítették, mint osztályidegent Magyarország különböző falvaiba,amelyet csak engedéllyel hagyhattak el. Munkát nem kaphattak, élhettek, amiből tudtak. Munkát sem vállalhattak. Jó esetben az oroszoknak áshatták az árkokat rántott levesért cserébe.
Minden megváltozott. Aki érvényesülni akart be kellett lépnie a Magyar Szocialista Munkáspártba,ami sokan meg is tettek. De el tud képzelni ma egy család egy temetést úgy, hogy nem az egyház embere, a pap adja meg az utolsó kenetet és áldást a koporsóra, hanem a pártházból kirendelt búcsúztató? Mindezt csupán, csak azért mert az elhunyt, amúgy vallásos öregnek a fia, a párt tagjaként nem temettethette el szüleit az egyház szertartása szerint a nélkül, hogy a pártból ki ne zárták volna?
Vagy el tudunk képzelni egy esküvőt, amelyet azért nem tarthatnak meg a templomban, mert párttag Isten házában nem mondhatja ki a holtomiglan holtodiglan esküjét?
De ezek csak apróságok abban a végtelen tengerben, aminek hullámai 1956. októberében már az égig értek. És akkor jött, aminek el kellett jönnie
Idézet a wikipédiából:
„Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca volt, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én. Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez volt annak az útnak a kezdete, mely idővel, az akkori kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről, és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, 1956.november 4- én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.
A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve.
1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte.
A forradalom leverését követően az 1956-os eseményeket a kommunista pártvezetés ellen forradalomnak bélyegezte és elítélte, de a rendszerváltás során megváltozott az események hivatalos értékelése. 1998. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába. Az 1956-os események meghatározó szerepét a 2011-ben elfogadott Alaptörvény preambuluma is hangsúlyozza.”
Az ünnepi megemlékezések lehetőség mindenki számára visszagondolni azokra a napokra,ahol megannyi magyar honfitársunk áldozta életét egy nemes célért.
Major Edit
