Sokat tudunk Rákócziról, de talán nem eleget. A mult-kor.hu cikkéből idézünk, a teljes anyag ITT olvasható.
„Rákóczi Ferenc, II. (szül. 1676. márc. 27. Borsi [ma Szlovákiában] – megh. 1735. ápr. 8. Rodostó [ma Tekirda?], Törökország), erdélyi fejedelem 1704-től 1711-ig, a magyarországi felkelt rendek vezérlő fejedelme, a Habsburg-ellenes Rákóczi-szabadságharc (1703-11) vezére. Hatalmas publicisztikai tevékenységet fejtett ki, s mint vallomás- és emlékíró a magyarországi barokk irodalom egyik nagy alakjának tekinthető.
Apja, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem, anyja Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán lánya volt. Apját 3 hónapos korában veszítette el, anyja 1682-ben Thököly Imre fejedelem felesége lett. Thököly, a kora szokásai szerint, minden fontos alkalommal maga mellett tartotta nevelt fiát, aki így már gyermekként tanúja lehetett nevelőapja diplomáciai tárgyalásainak. 1683 májusában jelent volt a szerencsi hadimustrán, majd innen Kara Musztafa parancsát követve Thökölyvel együtt a Bécset ostromló török sereg után indult.
A korabeli fejedelmek korán lóra ültették utódaikat: a leendő uralkodóknak meg kellett ismerniük a hadsereget, a tábori élet keménységét. A kuruc serege feladta az volt, hogy biztosítsa a támadó török hadsereg hátországát. Thököly katonái a Pozsonytól Nagyszombatig húzódó területet ellenőrizték, a gyermek Rákóczi táborát Cseklész mellett jelölték ki. A Bécs elleni török támadás összeomlása, majd a törökök fejvesztett menekülése Thököly cseklészi táborát is elsöpörte; a ledőlő sátorból csodával határos módon menekítették ki a szolgái Rákóczit, aki ezt követően Regécen és Sárospatakon lakott.
1685 szeptemberében a közeledő császári csapatok elől a Rákóczi-birtokokról minden értéket Munkácsra vitettek, majd ide zárkózott be Zrínyi Ilona is gyermekeivel. 1685 novemberében Caraffa, majd Caprara császári generálisok ostromzár alá vették a várat. A védelmet két és fél éven át Zrínyi Ilona irányította, aki 1688. január 17-én hosszas tárgyalások után feladta a várat.
A család tagjainak el kellett hagyniuk Magyarországot, az udvar még ahhoz sem járult hozzá, hogy birtokaikon maradhassanak….
Rákóczi az 1697-ben fellobbant hegyaljai felkelés elől tüntetőleg Bécsbe futott, tudván, hogy a Habsburg-kormányzat szemében hamar gyanússá válhat; nem akarta, hogy egy elsietett Habsburg-ellenes lázadás ürügyet szolgáltasson az udvarnak a vele és családjával való teljes leszámolásra….
A munkácsi uradalom jobbágyainak fegyveres felkelését felhasználva 1703 júniusában tért vissza Magyarországra, s a Brezán várában kibocsátott kiáltványban foglalta össze a felkelés okait és politikai céljait. Politikájában két lehetőség fogalmazódott meg. Az első a Habsburg-dinasztia trónfosztását, Magyarországon a választó királyság visszaállítását és egy új király választását, valamint Erdély függetlenségét körvonalazta. Amennyiben ez nem elérhető, akkor a Habsburg-uralkodóval kell megvalósítani a Magyar Királyság régi jogainak visszaállítását, a sérelmek orvoslását és az önálló Erdélyi Fejedelemség elismertetését…
Politikai stratégiájában fontos külső tényezőként vette figyelembe a spanyol örökösödési háborút. Mindvégig szorgalmazta a francia szövetség megkötését, de erre XIV. Lajos nem volt hajlandó, amiben nem kis szerepe volt annak a ténynek, hogy a háború alatt Franciaország európai hatalma egy időre meggyengült. Anglia és Hollandia a Habsburgok mellé állt, de az európai hatalmi egyensúlyt szem előtt tartva mind az angolok, mind a hollandok hajlandók lettek volna az Erdélyi Fejedelemség függetlenségének garantálására…
A hadi helyzet 1710-re egyre kritikusabbá vált, Rákóczi hadserege az ország területét feladva, a kiindulási pontra, a Rákóczi-birtokokra vonult vissza.
Rákóczi a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a spanyol örökösödési háborút lezáró európai békekötésig kell kitartani. 1711. január 9-én még azzal a reménnyel utazott Lengyelországba, hogy tárgyalhat I. Péter cárral, de csupán Dolgorukij hercegig jutott. …
A fejedelem február végén ismét Lengyelországba utazott, Károlyi Sándort bízta meg a kuruc sereg főparancsnokságával és a Pálffy Jánossal való tárgyalások folytatásával.
Károlyi 1711. április 30-án Szatmáron aláírta a Pálffyval kötött békemegállapodást, amelyet Rákóczi soha nem ismert el. A szatmári béke szerint a fejedelem is kegyelmet kapott volna, ha három héten belül leteszi hűségesküt, de erre ő nem volt hajlandó, inkább az önkéntes száműzetést választotta. 1712-ig Lengyelországban élt, előbb jaroslawi uradalmában, majd Sárosi gróf álnevet használva Gdańskban. 1712 novemberében Angliába indult, de nem engedték partra szállni, így Franciaországba hajózott, ahol 1713-tól 1717-ig tartózkodott. 1717-ben indult Törökországba, ahol aztán a kormány által kijelölt lakhelyen, Rodostóban élt haláláig.
(Hogy az Európában annak idején dúló pestisnek milyen szerepe lehetett a szabadságharc elbukásában, egy érdekes beszélgetésben taglalták a szakértők. ITT megtekinthető (M5 Ez itt a kérdés c. műsor, A fekete halál visszatér)
A budaörsi Rákóczi-szoborról
2008. április 29-én avatták fel a Budaörsi Ruszin Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezésére a Szivárvány utcai parkban II. Rákóczi Ferenc fejedelem mellszobrát, így állítva emléket az 1703 és 1711 között lezajlott Rákóczi-szabadságharcnak. (Budaörs Lexikon, GA)
SzK
(Címkép: II. Rákóczi Ferenc fejedelem szobra a Rodostói-ház udvarán, Kassán (Fotó: MTI/Komka Péter))
