A falat a németek 1989-ben lerombolták, azóta a hidegháború befejeződésének emblematikus dátumává változott. Napjainkban már csak egyes szakaszai láthatóak.
Egy szemtanú, Hartmut Richter 13 éves volt, amikor építeni kezdték. Egyszer csak azzal szembesült, hogy nem találkozhat többé a barátaival és rokonaival. Akkoriban elszánt kommunista volt, de a fal őt is megváltoztatta
A nyugati rokonaim nem voltak ellenségek, de bolondnak tartottam őket. Nem tudták, amit én, vagyis hogy a szocializmus győzni fog, hogy Marx és Engels, és a többi…. 1961 augusztusában aztán megváltozott a gyerekes hozzáállásom. – vallotta.
Walter Ulbricht 1961 nyarán egy nyugatnémet újságírónő kérdésére tagadólag válaszolva („Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten”, azaz „Senkinek sincs szándékában falat építeni”) Ő használta először a „fal” kifejezést.
A történelem egyik legnagyobb hazugsága után fogtak a berlini fal építésébe.
1961. augusztus 13-án éjjel az „NDK állmhatárának biztosítása céljából” a hadsereg és a rendőrség egységei 2 méter magas drótkerítés építésébe kezdtek. Ezt követte a fal megépítése, kettéválasztva a várost keleti és nyugati részre.
(Nyugat-Németország fővárosa akkor Bonn volt.)
A fal részei még mindig állnak, hogy emlékeztessék az embereket arra: akár egy várost is ketté lehet vágni a közepén.
A világraszóló eseményt, a fal ledöntését, 1989 novemberében a Magyar Televízió is közvetítette. Láthattuk, amint az emberek nekiestek a gyűlölt építménynek és minden kezükbe kerülő eszközzel ütötték, vágták, bontották a falat. Majd boldogan összeölelkeztek, euforikus hangulat uralkodott akkor Berlinben.
60 évvel az építése és majdnem 32 évvel a ledöntése után ma a berlini fal leginkább egy szörnyű emléke a távoli múltnak.
Forrás: Internet
s.k.
