A baráti társaságból sokan énekelnek a Lyra Dalkörben. Ők egyszer már jártak a kis erdőktől övezett településen és kellemes emlékeik maradtak. Így esett hát a választás, hogy az éves kirándulásra oda menjünk.
Útközben a buszon élénk csevegés folyt, hiszen szinte valamennyien ismertük egymást. Ha kitekintettünk az ablakon az ősz színeiben pompázó tájat láthattuk.
A XVIII. században betelepített németek hatása ma is meglátszik a falun: ha egy helyre azt mondhatjuk, hogy tipikus sváb település, akkor Tarján az. Rendezett utcakép, takaros házak jellemzik a községet. A közel 3000 lakosú falu Tatabányától északkeletre, a Gerecse dombjai között található, Budapestről mindössze 60 kilométerre. A hagyományok megőrzésében kiveszi a részét a Német Nemzetiségi Önkormányzat.
Társaságunkat a volt polgármester, Fülöp István fogadta. Első utunk a Tájházhoz vezetett,melyet Árendásné Huj Katalin, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese mutatta be. A szépen felújított és berendezett épület a falu szülöttének, Mikonya Józsefnek a szülőháza. Óhatatlanul összehasonlítottuk a budaörsi tárgyakkal. „Ilyet használtak Budaörsön is. Nálunk is így álltak az ágyak….stb” –mondogattuk.
Katalin a község egyik értékéről, a nemzetiségi tanösvényről is beszélt, mély elhivatottsággal. Bár tanösvény Magyarországon nagyon sok van, de nemzetiségivel mindössze nyolc településen lehet találkozni. (https://lehrpfad.hu/?lang=hu)
Fülöp István nem titkolt büszkeséggel mutatta meg a Sportcsarnokot, ami még az ő tevékenysége alatt készült, jól átgondolt tervek alapján. Külön kiemelte, hogy 2002-ben áprilistól-szeptemberig készült el a napjaink elvárásainak megfelelő létesítmény.
Utunk a katolikus templomhoz vezetett. Ott Szabó Zoltán plébános várt ránk. Elmondta, hogy a barokk stílusú katolikus templomot Esterházy József kegyúr építtette 1779 és 1783 között, Fellner Jakab, annak a kornak jeles építésze tervei alapján. Jelenleg kisebb felújítás alatt áll, de így is méreteiben impozáns, díszítésében csodálatos. Éppen delet harangoztak, ezért elimádkoztuk az Úrangyalát. A Lyra dalkörösök néhány német nyelvű templomi énekkel tették meghitté a perceket.
A polgármester úr elkalauzolt az 56-os emlékkőhöz és ott beszámolt annak valódi történetéről. Ő akkor 12 éves volt, a szemközti boltnál állt sorba kenyérért, amikor a főváros felöl érkező, nyugatra tartó felkelők szembetalálkoztak egy orosz katonai egységgel. Az összecsapásban elhunyt négy halálos áldozat nevét őrzi az emléktábla.
A példásan rendben tartott temetőben az egykori tarjániak nevét böngésztük.
Ízletes és bőséges ebédünket az Öreg Favágó Kocsmája nevű étteremben fogyasztottuk el, jó hangulatban. Az étterem külső képe egy tipikus bajor udvarház látványát idézte.
És még nem volt vége a programunknak! A pincesoron, az őszi lombok alatt a tarjáni hagyományőrzők vártak bennünket. Nehéz lett volna ellenállni a szívélyes kínálásnak, a bőséges étel-ital választéknak. A harmonikás kíséretével közösen énekeltük egyik dalt a másik után. Itt áll a tanösvény utolsó táblája, amelyen a szőlőműveléssel kapcsolatos ismereteket olvashattuk. Ugyancsak összehasonlítottuk a szokásokat, az életmódot az ottanival és az itthonival. A búcsú után integettünk a buszból, amíg láttuk egymást. Köszönjük Tarján!
s.k..
Fotó:Höflinger Edit