Első állomásunk a Hajózástörténeti Múzeum volt.Alapítója Farkas Vincze hajóskapitány, aki több évtizedes gyűjtőmunkával és saját készítésű tárgyaival hozta létre az 1984. július 12-én megnyitott páratlan kiállítást. Sokfelé járt a nagyvilágban és minden útjáról igyekezett hazahozni olyan emléktárgyakat, amelyek hűen tükrözik a hajósnépek kultúráját, valamint a tengerek csodálatos élővilágát.
A fatörzstől megépített hajózástörténetén keresztül bemutatjuk a magyar folyami- és tengerhajózás megmaradt emlékeit is. Napjainkban a néhai alapító leánya tartja fent a múzeumot.
Fő célkitűzése a kulturális örökség megmentése, hagyományőrzés, útmutatás a felnövekő ifjúság részére. Kitűnő program iskoláscsoportok részére.
Szakavatott idegenvezetőnk minden kérdésünkre készségesen válaszolt.
Ezután a Szőnyi István múzeumot látogattuk meg. Szőnyi István (1894-1960) a XX. századi magyar festészet kiemelkedő alakja, 1924-től haláláig élt és alkotott Zebegényben. Művészete itt teljesedett ki, festészetét a varázsos szépségű táj, a faluban élő emberek ihlették. Műveiben költészetté emelte a hétköznapokat. Egykori lakóháza és műterme 1967-től emlékmúzeum.
A ház nemcsak a hagyományos értelemben vett múzeum, hanem több annál. Az alapítók célja az volt, hogy minél hűségesebben őrizzék meg és mutassák be a Szőnyi műveket és azt a miliőt, azt a környezetet, ahol a művek születtek.
Délutáni programunk is igencsak emlékezetes volt. A zebegényi országzászló, és Trianon hősi szakrális emlékműegyüttese, az aradi hősök parkja a börzsönyi falu fölé magasodó Kálváriahegyen, ahonnan festői panoráma nyílt a Dunakanyarra. Nem bántuk meg, hogy felmentünk.
A hazafele vezető út is vidáman telt. Jóleső fáradtsággal értünk Budaörsre a Görgényi Team buszával, Gábor biztonságos vezetésével.
s.k.
