A budaörsi Frauenkreis, azaz Asszonykör őszi kirándulása

2022-10-27 | Budaörs
Ragyogó időben gyönyörködhettünk az őszi színpompában utunk során. Hamarosan megérkeztünk első úti célunkhoz, a bajnai kastélyhoz.

A bajnai Sándor-Metternich-kastély mai formájában egy klasszicista épület képét mutatja, ám a kutatások során bizonyossá vált, hogy több építési periódusa volt. A mai épület helyén már a 15. század végén, a 16. század elején egy nemesi udvarház állt.

A II. világháború a kastély teljes lepusztulását hozta. Először tábori kórház lett belőle, majd szükséglakások kaptak helyet falai között. A szocializmusban a helyi termelőszövetkezet irodája volt itt, később pedig gépállomás. 2016-ra Bajna díszéből egy kívül-belül elhanyagolt, omladozó, életveszélyes állapotú épület lett – ekkor kezdődtek meg azok a tervezői és kutatói munkák, amelyek alapján 2018 és 2021 között újjávarázsolták ezt a hazai viszonylatban is ritka klasszicista remekművet.

Leghíresebb tulajdonosa minden bizonnyal Sándor Móric – az Ördöglovas volt. Az ifjú gróf megbízható, komoly jellem volt, soha nem ivott, nem kártyázott, és nem voltak pikáns kalandjai. Egyetlen szenvedélye volt: a ló, amitől apja mindig tiltotta. Mikor arra figyelmeztették, hogy a lovaglást tanulni kell csak ennyit mondott: „Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.” Merész lovaglása végén a szájtátva bámuló lovásznak így szólt: „Látod, lovaglásra születtem, mit kellene még tanítani nekem?” Tehetséges volt, és ez lett a szenvedélye. Ettől kezdve Londonban, Bécsben, Pesten szájról szájra terjedt az ördöglovas legendája. Elképesztően népszerűvé vált. 1835-ben vette feleségül Metternich államkancellár lányát, Pauline von Metternich hercegnőt.

Kedves idegenvezetőnk végigkísért a pompásan felújított és korabeli bútorokkal berendezett termeken. Megállapítottuk, hogy kitűnő munkát végeztek a restaurátorok. A lépcsőket csak azért nem újították fel, hogy hihető legyen: a gróf nemegyszer ott vágtatott fel Tatár nevű lovával.

Hamarosan Budajenőre értünk. Ott a skót bencések áldozatos és gyümölcsöző munkáját ismerhettük meg. Hogyan kerültek ők Budajenőre? Európában a XVI. században egyre nagyobb teret hódított a protestantizmus. Angliában VIII. Henrik, egyházfőnek nyilvánította magát és sorra felszámolta a monostorokat Angliában és Skóciában. A szigetországi bencések a kontinensen kerestek menedéket. A törökök kiűzése után megkezdődött a puszta benépesítését.

Könnyű sétával eljutottunk a domb tetején álló Árpád-kori temetőkápolnához, a Szent Mihály Öregtemplomhoz. A korabeli leírások szerint ez a település egyik legkorábbi épülete. Mindig valami varázslatos érzés kerít a hatalmába, ha évszázadokkal ezelőtt emberkéz által emelt falak között járok. Néztem a békés tájat, a szelíd dombok sziluettjét és arra gondoltam, hogy elődeink is ezt láthatták….

A domb oldalában , az Ó-temetőben német feliratú sírokat takarnak a lombok. Egy bekerített területen a község papjai nyugszanak.

Megtekintettük a budaörsinél kisebb, szépen karbantartott Szent Péter-Pál katolikus templomot, melynek alapkövét 1756-ban áldotta meg a jezsuita szerzetesek rektora.

Következő és egyben utolsó programunk a pátyi pincesor volt. Itt ebédeltünk , mindenki megelégedésére.

Kényelmes sétával a Zsámbéki-medence egyik legegységesebben megmaradt pincesorát láthattuk. Az erdőszerű, ligetes területen hársfák, diófák között kétszáznál is több pince búvik meg. A terület érintetlensége magával ragadó. A pincék nagy része az 1800-as években épült, erről tanúskodnak a kapuk fölött kőbe vésett évszámok.

Többségük rendezett állapotban van, sőt egy-egy esetben már elkezdték a pincék újjáépítését is. Egyre többen térnek vissza a régi hagyományokhoz és foglalkoznak újra szőlőtermesztéssel, borkészítéssel. A helyiek számára a Pincehegy azt a nyugodt, kellemes környezetet biztosítja, ahová a mindennapi gondok elől elhúzódhatnak.

Élményekkel feltöltődve indultunk haza. Hazáig sem fogytunk ki a közös témákból.

Köszönjük a szervezőknek és a BNNÖ-nek ezt a szép kirándulást.

(Kezdő kép: közös fotó az Árpád-kori kápolna előtt)

Fotó: Joszt Kata

s.k.

Megosztás