Első utunk a Deutsches Hausba, azaz a Német Házba vezetett. Ott nagy szeretettel fogadtak bennünket a Veszprémi Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai.
-Már nagyon vártunk Benneteket! – köszöntötte csoportunkat Eich Mária elnök német és magyar nyelven. Bemutatta az önkormányzat tagjait, akik süteménnyel, üdítővel kínáltak bennünket. Mária örömét fejezte ki, hogy a korszerűen felújított házban fogadhatják csoportunkat. A felújítás állami segítséggel és az Országos Német Önkormányzat támogatásával készült el néhány hónapja.
A városban három német nemzetiségi iskola és egy óvoda, a gimnáziumban pedig német tagozat működik. Nagyon jó a kapcsolatuk az oktatási intézményekkel.
A hétköznapokban a legfontosabbnak a nyelv, a kultúra és a hagyományok életben tartását tekintik.Tánccsoport, énekkar, ifjúsági szervezet, Deutsch-Klub, német mise- mindez összetartó erő. A házat élettel töltik meg, életszerű programokat szerveznek minden korosztály számára. Aktuális téma most a család.
Bradean-Ebinger Nelu elnökünk átadta a budaörsiek ajándékát a házigazdáknak és bemutatta egyesületünket.
Majd Mária városnézésre vezetett bennünket.
Röviden nagyon nehéz arról a sok szépségről írni, amit láttunk. Veszprémet nevezik “a királynék városának” de az „ezeréves városnak” is. Az öt dombra épült város területe évezredek óta – szinte folyamatosan – lakott volt. A vár -egyike a legkorábbinak – Géza korában már létezett, 1009-től püspöki székhely. A város sötét évtizedeiben, a vérzivataros időkben a törökkel folytatott harcokban a vár kilencszer cserélt gazdát. Ma, amerre csak néztünk, csodálatosan felújított középületeket, templomokat láttunk.
Betértünk, megpihentünk a Szent Mihály Főszékesegyházba, ahol a Lyra Dalkör kétszólamú, szépen szóló énekével tette emlékezetessé az ottlétünket.
Buszunkhoz visszatérve megtekintettük a márkói Szt.Márk Házat. Az összeomlás előtt álló egykori sváb épületet a közösségi összefogás keltette új életre. A kamrában a mezőgazdasággal kapcsolatos tárgyakat láthattunk. Ötletes megoldással azokat a leleteket, amit a föld alatt találtak, a padlószint alá süllyesztve, üveg alatt nézhettük meg.
-A berendezést a 1904-es évhez próbáltuk alakítani. – mondta Kiss György, a létesítmény tulajdonosa -Márkón ez a korszak, az első világháború utáni évekkel bezárólag a német nemzetiségi lét utolsó zavartalan évtizedeit jelentette. Bútorzatban, ruházatban és épületben egyaránt ez elevenedik meg. Nem is tájház, hanem inkább olyan helytörténeti gyűjtemény, amelyben a német nemzetiségi múltnak nagy szerepe van.
A Márkói Csárdában elfogyasztott ebéd valamennyiünk megelégedésére szolgált.
Visszatérve a Német Házba, az asztalokra diót, sajtot, sós pogácsát és persze, poharakat készítettek vendéglátóink. Mindezek szükségesek egy borkóstolóhoz.
Török Ádám derékhegyi pincészetéből érkeztek a következő borok: olasz rizling (2020) kékfrankos (2020) cabernet (2021) végül egy háziasított, hordóban érlelt, adalékmentes biobor. Nelu szavazást kezdeményezett, ahol is a legutóbbi nyerte el a jelenlévők tetszését.
Mivel is érhetne véget egy ilyen gazdag délután? Közös énekléssel! Német és magyar bordalokat énekeltünk, hálánk jeléül és búcsúzóul.Mi meg meghívtuk a veszprémieket viszont-látogatásra!
Köszönjük a szervezők áldozatos munkáját és Görgényi Gábor buszvezetőnek a biztonságos hazaérkezést. Ezenkívül az Országos Bethlen Gábor Alapkezelőnek, amelynek pályázati támogatásával tudtunk egy tartalmas, élményekkel teli kiránduláson részt venni.
s.k.
