1946 január 19-én, szombat éjjel kezdődött meg a kitelepítés. A magyar sajtó kivonult a községbe, hogy szemtanúja legyen az első kitelepítési akciónak. A rendőri karhatalom hármas gyűrűben fogta körül a települést. Álmukból ébresztették fel a kitelepítendőket, akiknek csupán néhány órájuk volt arra, hogy összeszedjék a holmijukat.
Az MTI így foglalta össze az eseményeket: „Az újságírók ezután az elöljáróság udvarán végignézték a kitelepítendők gyülekezését. Megállapították, hogy a hangulat teljesen nyugodt, sem ellenállásnak nyoma nincs, sem jelenetekre sor nem került. A kitelepítendő családok szekerekre pakolnak fel és szekérrel hajtanak ki az állomásra. A 100 kilós batyukat nem is kell ellenőrizni, mert láthatólag senki sem igyekszik ezt a súlyhatárt túllépni. A csomagban egyébként mindenki olyan értéktárgyát viszi, amilyet óhajt, csupán valutát nem szabad magával vinnie.
A tudósítók bementek az igazoló bizottság helyiségébe is és személyesen győződtek meg arról, hogy a bizottság minden egyes esetben helyt ad a méltányos kérésnek és az elintézésig az elszállítást felfüggeszti. A kitelepítendők szabályos orvosi vizsgán esnek ezután keresztül.
Az állomáson negyven vasúti kocsiból álló szerelvény fogadta a szombati napon kitelepített ezer embert. Ebből a negyven kocsiból harmincöt úgynevezett „G”-kocsi, kettő karhatalmi kocsi, egy egészségügyi kocsi, egy konyhakocsi és egy raktárkocsi. A vasúti kocsikban szalmával fedett priccsek várják a kitelepítetteket olyanformán, hogy az egy kocsira jutó 30 ember mindegyike fekvőhelyhez jut két egymás fölötti sorban. A fölső sor 120 cm-nyire van az alsó sortól. A kitelepítő szervek a legmesszemenőbbig gondoskodtak arról, hogy a családok együvé kerüljenek és a kocsinként harminc embert szigorúan ezen az alapon válogatták össze. Minden kocsiban petróleumlámpa és kályha van.
Minden szerelvényhez öt nagy üst tartozik. Ezek a konyhakocsin vannak és a kitelepítettek élelmezését biztosítják. Az élelmezés akként történik, hogy hozott élelmiszert összeadják és közösen főznek. Az élelmiszer egyharmad részét azonban mindenki megtarthatja saját használatára. A szerelvénnyel egy orvos és két ápolónő utazik gyógyszerrel és szükséges orvosi szerekkel ellátva. A gyermekek például tejport kaptak. A szerelvénnyel egyébként a kitelepülők kívánságára lelkész is utazhatik, s így például a szombaton indult szállítmányt lelkész is kísérte.”
A lelkész Nyíri Tamás volt, aki 1945 szeptemberében került Budaörsre káplánnak. 1986-ban, a kitelepítés 40. évfordulójára rendezett konferencián tartott előadásában részletesen beszámolt az első szerelvény útjáról. A sajtó beszámolójával ellentétben Nyíri elmondta, hogy a csomagokat a vasútállomáson átvizsgálta egy bizottság, de arról nem szólt, hogy ezzel kapcsolatban bármi probléma is adódott volna. Ő is megerősítette, hogy a budaörsi németekkel szemben erőszakot nem alkalmaztak.
Nagyon hideg téli hajnalban indultak el, éppen havazott. A kitelepítettek nem bíztak abban, hogy Németországba viszik őket, féltek attól, hogy esetleg Szibériába kerülnek munkatáborokba. Útközben egy idős embert temettek el. A vagonok fűtöttek voltak, a tisztálkodás viszont nagy gondot okozott. Két hétig tartott, amíg megérkeztek Hockenheim-ba.
A második transzport három nappal később, január 22-ről 23-ra virradó éjjel indult Németországba 1040 fővel.
A harmadik transzport január 25-én indult Budaörsről. Ennél a szerelvénynél történt az a szomorú eset, amikor Schweitzer János 69 éves kitelepített fejére zuhant a poggyásszal megrakott csomagtartó, és mire kihúzták, addigra megfulladt. Ismereteink szerint a kitelepítés ideje alatt ez volt az egyedüli vonaton történt baleset.
A negyedik kitelepített csoport január 27-én, az ötödik február 1-jén, a hatodik február 3-án,a hetedik pedig február 5-én indult el Németországba. Azt, hogy mennyire tudták a visszahagyott vagyontárgyakat megőrizni, arról Debreczeni Endre vezetőjegyző főispánnak küldött jelentése beszél: „A kitelepítés zavartalanul folyik. 3 vonat 2955 fővel elment. A visszamaradt ingóság leltározása folyamatban van. Az üresen maradt lakásokat fosztogatják. A helyi karhatalom tehetetlen”
A budaörsi kitelepítésről immár meg lehet állapítani a teljes kudarcot. Ennek oka három tényezőben keresendő: 1., a kellő előkészítés hiányában, 2., a kitelepítési miniszteri biztosság erélytelen és tervszerűtlen végrehajtásában, 3., a karhatalom sajnálatos viselkedésében. E három tényező körül oly súlyos hibák forognak fenn, hogy ha azok legsürgősebb kiküszöbölésére radikális intézkedés nem történik, a budaörsi, de az egész országos kitelepítés is rövidesen nemzetközi botránnyá fog kidagadni.
A karhatalomnak tétlenül való hagyása, mint a budaörsi példa is mutatja, példátlan erkölcsi züllésnek válhatik forrásává. […] Itt kell megemlíteni, hogy a budaörsi miniszteri kitelepítési biztos, bár jóindulatú embernek látszik, nem felel meg feladata ellátására. Erősebbkezű s átfogóbb képességű erőt kellene erre a feladatra ideállítani. […] az itteni helyzet azt mutatja, hogy a beosztott szervek összeműködése szerfölött hiányos, – főként innen van a kapkodás, fejetlenség, részben az erélytelenség is, amelyet észrevesz a svábság is s emiatt a kitelepítés kezdi előttük komolyságát elveszíteni. […] A budaörsi eset azt mutatja, hogy igen sok a szökevény is. Egy-egy razzián 20-30 szökevény kerül kézre.
[…] Legnagyobb szégyenfoltja a budaörsi kitelepítésnek a karhatalom viselkedése. A rendőrök fegyelmezetlenek, a borpincékben részegeskednek, éjjel őrhelyeiket elhagyják s elmennek inni. Budaörs éjjel részeg rendőrök lövöldözésétől hangos. A község rendőri körülzárása is csak elméletben van meg s így azután csak az nem megy ki a községből, aki nem akar.
A karhatalom vezetői tűrik ezt a züllött állapotot, sem erélyt, de még hajlandóságot sem mutatnak annak megváltoztatására. S ez az a pont, ahol a budaörsi helyzet nemzetközi botránnyá válhat.”
Péter Gábor beszámolója kétszer is felhívja a figyelmet a nemzetközi botrány lehetőségére.
Az amerikai megfigyelő, Key tábornok elmondta, hogy az első öt szerelvény megérkezett Németország amerikai zónájába, és a kitelepítettek kiéhezve, elgyötörten, siralmas állapotban érkeztek meg. Kiemelte azt is, hogy a kitelepítendőket csak néhány órával elszállításuk előtt értesítették.
(folytatjuk)
Közreadta: s.k.