A napokban autóval jöttem hazafelé Budaörsön a Szabadság úton,majd bekanyarodtam a lakótelepen lévő teremgarázs felé. Láttam a visszapillantó tükörből, hogy jön utánam egy nagyon szép fehér autó. Ha jön, hát jön-gondoltam. Közben megérkeztem. Megálltam a garázskapu előtt. A fehér autó egyenesen utánam gördült és megállt,szorosan az autóm mellett. Nyitott ablakából integetett, kérdezni akar valamit. Leengedtem az ablakomat, gondolván, hogy valamit keres. Az OTP vezérigazgatójának nevét mondta, és még másik két ismert ember nevét hajtogatta. Hirtelen nem tudtam hova tegyem. Az OTP itt van ebben a házban –mondtam épp itt állunk, csak egy kicsit feljebb. Igyekeztem útba igazítani. De most már elég-mondtam, hiszen beállni igyekeztem épp, és kinyitottam a távkapcsolóval a garázs kaput, majd a nyitott ajtón át begördültem. A fehér autó utánam. Alig tudtam beállni a helyemre, mert idegesíteni kezdett a betolakodó autós. Közvetlen mellettem állt meg, kiszállt. Megsimogatta fekete szakállát és mélyen meghajolva kezet akart csókolni. Török vagyok-mondta, több éve itt élek Magyarországon.Most jöttem egy fontos tárgyalásról és hamarosan indul a repülőgépem, ezért sok szép holmim van, mit neked adok-.mondta,miközben felnyitotta kocsija csomagtartóját.
Nekem? Nem kell semmi –mondtam. De nem kell érte fizetnie, csak ajándékba adom, -erősködött a török. Alig tudtam kikerülni, miközben mutogatta a gyorsfőzőket, egyiket a másik után kapkodta elő a csomagtartóból, Lézerlámpát, késeket, melyek élén végighúzva egy papírlapot mutogatva, hogy lám milyen élesek!
Körbe néztem,van-e itt valaki még, de a garázsban rajtunk kívül senki sem tartózkodott.Hagyjon engem elmenni-mondtam. De nem kell megvennie – hajtogatta, csak a feleségemnek adjon egy kis ajándékot érte.Meglepődtem.Ajándékot? Miféle ajándékot?Mind e-közben a szemvillantásaival a nyakláncomat nézte, majd egy zacskóból arany, gyűrűket mutogatott.
Közben az elektromos hatalmas garázskapu lassan kezdett leereszkedni, amit a szakállas török észrevett.Hogy megyek ki innen?- kérdezte rémülten.
Kapóra jött ez a perc,.Gyorsan cselekednem kellett.Ha eltűnik,de gyorsan, kiengedem innen.
A török lecsapta a csomagtartó fedelét ,bevágódott a volán mögé, miközben én megnyomtam a távkapcsolót. A kapu felgördült, a megrémült török hátra menetben úgy száguldott ki a garázsból, mint Niki Lauda. Csak úgy porzott a négy kerék alatta.
Hát, mint mondjak, ez helyzet volt a javából! De megúsztam. Az esetből tanulságot sem igen lehet levonni, mert még ha akartam volna sem tudtam volna ez elől a hívatlan árustól meglépni. Ki vagyunk szolgáltatva az ilyen eseteknek és csak a lélekjelenlét,meg a szerencse segíthet a bajban, no meg az, hogy sosem engedjünk a csábításnak.
Major Edit
