Aztán néhány napja meglátogattam őket. Zalaegerszegig vonattal utaztam, ott már várt rám a kis család.
Mit is találtam Gombosszegről, mielőtt odaértem:Gombosszeg apró-falu Zala vármegye középső részén, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsej tájegység területén. A település Magyarország huszonhatodik legkisebb települése lakónépesség szerint. A falu 216 hektáron terül el, amelyen mindössze 61 fő él 33 lakóházban.Vasútvonal nem érinti sem a települést közvetlenül, sem a környező falvakat. A legközelebbi vasútállomás Zalaegerszegen található.
De milyen is Gombosszeg az először odaérkező számára? Erdő veszi körül, csend és tiszta levegő fogadott. A régi házakat az új tulajdonosok korszerűsítették és tájba illő külsővel látták el. Az az egy utcája gondozott, az udvarok ugyancsak ápoltak, virágosak.
Az itt élők megművelik a kertjeiket. Egy család lovastanyát működtet, a másiknak méhészete van. És akad, aki kárpáti borzderes teheneket tart, amelyek a Kárpát-medencében őshonosak.
Temploma, iskolája nincs a községnek. Egy kedves harangláb jelzi a delet. Egy hasonlót láthatunk a régi címeren is.A régi, egyosztályos iskolaépületet is megőrizték.
Az óvodákba, iskolákba a polgármester asszony viszi a gyerekeket a község kisbuszával. A néhány idős „őslakost” tiszteletben tartják. A fiatal családok sok gyermekkel érkeznek, így nagyon kedvező az életkor szerinti összetétel. Már egy holland és egy német házaspár is betelepült.
-Olyan ez a falu, mint egy nagy család. – nyugtatott meg az unokám, mielőtt az otthonukhoz értünk.
A két kutyus vidáman futott elénk. Valahonnan az örökké doromboló kiscica is előkerült. Az állatok elkerített részében négy anyakecske és egy bak éldegél, egy kisbárány és két lúd társaságában.
A tágas jurtában mindennek van helye. Praktikus bútorokkal rendezte be unokám és párja, Tibor. Amikor sétálni mentünk, nem zárták be a bejárati ajtót. Minek? Itt teljes a biztonság.
Este az a csodálat ért, hogy láthattam a Göncöl-szekeret. Már évek óta nem láttam a fényszennyezés miatt. Most is eszembe jutott, amikor édesapám először mutatta meg nekem gyermekkoromban.
Reggel szarvasbőgés hangjára ébredtünk. Tibi megfejte a kecskéket. Csodálkozva néztem, ahogy meghatározott sorrendben a szófogadó jószágok beálltak a fejőállásba, és már csurrant is a tejecske. És micsoda íze van a frissen fejt kecsketejnek! A maradékból Tibi sajtot készít, amit a kert fűszernövényeivel ízesít. Na, az sem mindennapi csemege! A reggelim kecsketej, házi készítésű sajt és magvas házikenyér, ami nemrég sült ki.
A fiatalok tele vannak jobbnál-jobb tervekkel, ötletekkel.
– Mit értetek el eddig?- kérdeztem Rebeka unokámat.
-Május elején költöztünk le véglegesen a birtokra. Azóta rendberaktuk az elhanyagolt kertet és a kisházat. Felépült a jurtánk, aminek a teljes vízszerelését mi csináltuk. Bevezettettük a villanyt, elkészült a konyha és a fürdőszoba is. Folyamatosan szépítgetjük, csinosítgatjuk a külső-belső életterünket. Vásároltunk egy 5 fős kecske-állományt, a helyüket folyamatosan építgetjük. Mióta megvannak, nem vettünk tejet, sajtot a boltban
– Mi az elképzelésetek a jövőre vonatkozóan?
-Rengetek tervünk és ötletünk van a jövőre nézve. Személyes tervünkbe tartozik többek között állatállományunk színesítése őshonos állatokkal, szárnyasokkal, disznókkal, tehénnel és még több kecskével, emellett nagyon érdekel a fürjek tartása is. Szeretnénk a konyhakertünket, veteményesünket évről évre gyarapítani és őshonos gyümölcsfákat ültetni. Végleges célkitűzésünk az élelmiszer-önellátás, hulladékmentes és környezet-kímélő gazdálkodás és életvitel, együttélés a természettel a természetben.
Hosszabb távú terveink közé tartozik még egy közösségi tér létrehozása, ahol ezzel a szemlélettel tartunk majd előadásokat, nyílt napokat, workshopokat.
-Miért szerettek itt élni?
-Ezt nem lehet teljesen szavakba önteni. Mindkettőknek régi vágya volt tanyán élni és állatokat tartani. Az egész itteni életünk szó szerint egy megvalósult álom. Persze sok és folyamatos munka mindez. De a dombok mögött lenyugvó nap, a szarvasbőgés, a szénabálán alvó kiscica, az itteni barátságos, jókedvű emberek, a pillangókat csodáló kislányunk a kertben és sok-sok ilyen apróság az, ami miatt minden nap hálás vagyok azért, hogy itt lehetünk.
Kicsiny birtokunkat Tündök Pagonynak kereszteltük el és létrehoztunk egy facebook-oldalt is, hogy mindenki követhesse az eseményeket, a jurtánk fejlődését és az életünk fontos eseményeit itt a zalai dombok között.
https://www.facebook.com/tundokpagony
Sok boldogságot kívánok!
dédi
