A levelek az év nagy részében zöldek, méghozzá a fotoszintézis során használt klorofill pigment miatt. A klorofill sajátossága, hogy elnyeli a napfény zöld és sárga hullámhosszát, de a zöld fényt nem, így az visszaverődik. A klorofill emellett segít a szén-dioxid és a víz cukrokká alakításában, amelyek táplálják a fát. Az őszi szezonban azonban a fák kevesebbet fotoszintetizálnak, így annyi tápanyagot nyernek vissza leveleikből, amennyit csak tudnak.
Az őszi hónapokban lassul a fotoszintézis, így a fák nem termelnek klorofilt. Ez azt jelenti, hogy azok az egyéb színes pigmentek – köztük a sárga flavonolok és a xantofill, valamint a narancssárga karotinoidok –, amelyek egyébként egész évben ott vannak a levélben (csak a klorofil elnyomja őket), megmutatják magukat.
A lombhullásban fontos szerepe van még az auxin nevű hormonnak is, amit a fák egész évben termelnek. Amíg ennek a hormonnak a termelése stabil, a levelek sem hullanak le a fákról. Az ősz előrehaladtával azonban ez a hormonszint csökken, ami a sejtek „megnyúlását” idézi elő, és úgynevezett abszcissziós réteget képez. Ez a sejtréteg elzárja a levél tövét a víztől.
Ahogy az auxin termelődése csökken, megnövekszik az etén nevű hormon szintje, ami pedig a levél hullásért – egyébként pedig a gyümölcs éréséért és a virágzás szabályozásáért – felelős. Végül a levél a saját súlya, vagy épp a szél miatt magától leesik. (hvg.hu)
Csodálatos ez a mi világunk! Vigyázzunk rá!
SzK
