„A kőműves Fültz fivérek, Flórian, Jakab és Peter, sok szép tekintélyes házat építettek Budaörsön, így az 1880-as években a Templom téren a Frank család egyemeletes házait; az egyikben a patika, a másikban a Frank hentesüzlet kapott helyet. A Fültzek munkája volt az Ébner-ház is – a leányiskolánál meg a Winkler-épület, amelyben később a „Hangya” szövetkezett kapott helyet. Úgy tudni, a Fültzek elődei az 1804-1807 közötti templomépítésben is részt vettek.” –olvashatjuk Bauer András írását a Szülőföldünk Budaörs című könyvben.
Legtöbbet Fültz Jánosról tudhatunk. Róla a leánya, a kedves Mária néni mesélt a kőhegyi otthonában. Fültz János 1895-ben született Budaörsön, feleségül vette Lipps Máriát. 1946-ban őket is elűzték a németországi Mosbach környékére. Mária néni elmondta, hogy édesapja Nyékládházán templomot épített, Debrecenben pedig házakat. Hogy miért éppen ezeken a településeken kapott munkát, az akkor vált számomra világossá, amikor a kertbarátok a Lenz-család nyomát kutatták. A Lenz testvérek építtették a budaörsi hűtőházat, birtokuk volt Nyékládházán és Debrecenben is. Lenz József a nyékládházi templom és a debreceni munkáslakások megépítésére a budaörsi Fültz Jánost kérte fel. Amikor a kertbarátok Nyékládházára látogattak, akkor az ottani polgármester asszony örömmel mutatott egy régi dokumentumot a templomról, amin Fültz János neve állt, mint építőmester.
Ezek után belelapoztam a Budaörsi Családkönyvbe, mert érdekeltek a Fültzek felmenői. Egy kőműves- dinasztiáról tanúskodnak a régi bejegyzések. Az „ősapa” Fültz Pál (szül: 1781) a délvidéki Kezlan településről jött. Maurer –azaz kőműves volt a szakmája. 1813-ban feleségül vette a budaörsi Konrád Genovévát. (Az eredeti írás szerint: Genovefa) 12 gyermekük született. Pál magas kort élt meg,85 évesen hunyt el. Minden bizonnyal az Ó-temetőben nyugszik.
Az 1823-ban született fia az édesapja nevét kapta és a szakmáját folytatta. Konrád Teréziával kötött házasságot, 9 gyermekük született.
A következő generáció az 1861-ben született Fültz János, ő is a kőműves szakmából tartotta el családját.
Majd eljutottunk a templomépítő Fültz Jánoshoz (sz.1895)
Róla az unokájának – Tagscherer Lőrincnek is vannak emlékei. Fiatal fiú volt, amikor nagyapja a kitelepítés után először hazalátogathatott szülőhelyére, 1957-ben. A nagyapával felkeresték a Lenz család leszármazottait, akik akkoriban Pesten laktak, a Duna parton. Lőrinc jól emlékszik, hogy ott nagy-nagy szeretettel fogadták őket.
A szorgalmas iparos emberek itt hagyták kezük nyomát városunkban és még azon kívül is. A leszármazottaik itt élnek köztünk. Tisztelettel és büszkeséggel emlékeznek az őseikre.
s.k.
