A galambok életük végéig a választott párjukkal maradnak. Milyen szép is lenne, ha ugyanezt elmondhatnánk önmagunkról vagy embertársainkról, hogy” úgy élnek ,mint a galambok.” hirdetve ezzel a harmóniát és az örök hűséget. Sokan keresik a társat,de nem találják. Vannak szerencsések,akik rátaláltak életük párjára.De az élet nem mindenkihez kegyes.Sokaknak nem sikerül! Rosszul választunk? Lehetséges.De a galambok mindvégig együtt maradnak.
Amit a napokban láttam, az szívet melengetően kedves volt.
Villamosra várva a Körtéren álldogáltam. Nem messze tőlem a szépen gondozott járdakövezeten egymástól 25-30 cm-re álldogált két galamb, egymásra sem nézve, de azért egymáshoz közel, mint régi házasok, már a lelkesedés tüze nélkül, de szemmel láthatóan azért összetartozva.
Pár méterre tőlük két ifjú galamb, szinte egymáshoz érve, az „összebarátkozás” szándékát kétségtelenül kinyilvánítva ,állt egy fémszegélyen, a körülöttük zajló világgal egyáltalán nem törődve.
A lány galamb fontoskodva tollászkodott, közben sűrűn a fiú galambra sandítva, mintha csak mondaná; látod, miattad szépítkezem, neked akarok tetszeni. A hím galamb figyelmesen leste minden mozdulatát, s amikor a másik galamb véletlenül direkt feléje fordult, rögtön, lelkesen megcsőrözte, amit a lányka szemmel láthatóan egyáltalán nem vett rossz néven, sőt viszonzott, de el-elkapta a csőrét és hol a szárnya alá rejtette tollászkodás címén, hol csak másfelé nézett egy–egy pillanatra, mintegy demonstrálva, hogy no-no, azért olyan könnyen nem kapsz meg! Az udvarló türelmes kitartással figyelte választott párja minden mozdulatát, lesve az alkalmas pillanatot, amikor szerelme újra feléje fordul, és újra összedughatják fejüket, és önfeledten csőrözhetnek.
Elégedetten láttam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki a kedves galamb páron felejtettem a szemem,.Többed magammal részese lehettünk a galambok önfeledt, örömteli pillanatainak.
Máskor bezzeg nem jön a villamos, de most jött, és fel kellett szállnom, de az ablakon át még egy pillantást vetettem a két boldog ifjú galambra, akik nem tudták, nem is akarták abbahagyni ezt az önfeledt szerelmi megnyilvánulást, miközben elkaptam egy agyondíszített hosszú körmű, koránál jóval fiatalabbnak kinézni igyekvő, sok karpereces hölgy sóvárgó sóhaját. Mintha ezt suttogta volna: de jó nekik!
Major Edit
