Jézus különös gondot fordított a gyerekekre, teljesen másként, mint ahogy a korabeli kultúrában szokás volt. A tanítványok megpróbálják távol tartani tőle a gyerekeket, hogy az „igazán fontos emberek” közel kerülhessenek hozzá. Csakhogy Jézus elmarasztalja őket, s arra int, hogy a gyerekeké a mennyek országa. Amikor csodás módon több száz embert jóllakat, egy kisfiú segítségét kéri, aki néhány kenyeret és halad ad. Amikor a tanítványok megkérdik tőle, ki a legnagyobb a mennyek országában, Jézus egy gyermeket állít közéjük, s azt mondja, „ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába”.
Ennek ellenére a keresztény gondolkodás csak a közelmúltban kezdett érdemben foglalkozni a gyerekekkel, a Biblia alapján. 1971-ben Karl Rahner, a jezsuita teológus külön írást szentelt a gyermekség teológiájának. Megvizsgálta, mit tanulhatunk a Szentírásból és a teológia alapján a gyermekkor értelméről, s mit taníthat nekünk a gyermekkor tapasztalata Istenről és az egyházról. Rahner kiemelte, hogy a gyerekkornak különleges értéke van, s nemcsak a felnőttkor előszobája: a közösségi életet, a bizalmat és az erkölcsös magatartást a gyerekek elsősorban a kapcsolataikból és a tapasztalataik alapján tanulják meg, nem szabályokból. A gyerekkor az Istenre való nyitottságban átélt növekedés és a fejlődés titokzatos időszaka. A gyerekek nyitottak Istenre, akivel semmi sem lehetetlen; a gyerekek jóvoltából a felnőttek is mélyebben átélhetik, hogy Isten gyermekei.
Szerzetes vagyok, s munkám során bántalmazott, súlyosan beteg és haldokló gyerekekkel foglalkozom. Mindig megdöbbentett a gyerekek bölcsessége és lelki érettsége. Ámulva látom a gyerekeknél a születés utáni első órák és napok éber figyelmét, amely révén kötődni tudnak anyjukhoz. Alázatra tanított, amikor a krónikus veseelégtelenségben szenvedő nyolcéves Tammy, akinek a második transzplantációja sem sikerült, így vigasztalta azt a síró-rívó ötéves lányt, aki nemrég került hozzánk vesevizsgálatra: „Ne félj, én már végigcsináltam az egészet, és segíteni fogok neked, hogy te is kibírd.” Elképedve láttam egy másik betegem, a tizenkét éves Bob bátorságát, akinek leukémiája volt, s kétszer is sikertelen lett a kemoterápiája. Egyértelmű volt, mi vár rá, de a szülei Kanadán kívül még ki akartak próbálni egy orvosilag nem igazolt kezelést. Egy nehéz napon megkért, mondjam el a szüleinek, hogy készen áll a halálra, de haza akar menni, hogy még egyszer horgászni mehessen az apjával.
A gyermekkor teológiája lassan kialakul talán. Ám az is fontos, hogy ne engedjünk a gyerekek bálványozásának, különösen a jómódú országokban, s támogassuk a családokat, ahol ki tud alakulni az erkölcsi érzék és az igazságosság igénye.
Forrás:Vigilia Szerkesztőség
