Nem messze Budapesttől Martonvásáron a Brunszvik kastély parkja ezernyi csodájával várja a látogatókat.Nekem különösen emlékezetes ahol életemben először varázsolt el Beethoven muzsikája. Őszintén megvallom addig, amíg meghívást nem kaptunk egy régi kedves ismerősünktől- aki a Brunszvik család élettörténetével foglalkozott – nem tudtam a hangversenyekről. Házigazdánk nagyszabású összejövetelt rendezett a hangversenyt megelőző kora estén. Az ódon bútorokkal berendezett hatalmas ebédlőben hosszú asztalnál foglaltunk helyet a meghívott olasz vendégekkel akik, szintén a hangversenyre voltak hivatalosak.
A vacsora után átsétáltunk a kastélyparkba, ahol a Brunszvik grófok kastélya áll. Hatalmas ősrégi fák árnyékában, a kijelölt piros salakkal szórt úton haladtunk a hangversenyre özönlő népes társasággal, majd átsétáltunk egy fahídon, ami a parkban található hatalmas tó fölött ível át.
Útközben öreg kőpadot pillantottunk meg, azt a helyet,ahol valaha Beethoven üldögélt Brunszvik Teréziával, a gróf lányával.Nagy valószínűséggel érzelmi szállal kötődött a grófkisasszonyhoz, amiről a későbben felfedezett levelezések is árulkodnak. Ludwig van Beethoven – a férfi, akit félistenként csodáltak és fékevesztetten gyűlöltek. Aki számtalan rajongót szerezett a halála után, s számos ellenséget az életében. Akit szenvedélyei olykor őrületbe kergettek, vágyai pedig különös világokba vezették. Egy férfi, aki mélyen őrizte titkát: legnagyobb szerelmét, melyről soha senkinek sem beszélt. Csak amikor meghalt, derült fény a rejtélyes nő személyére, aki elrabolta az esendő óriás szívét. A szálak Bécsbe, Karlsbadba és Martonvásárra vezetnek, Brunswick gróf és családja birtokára. Talán Teréz volt a „halhatatlan kedves” akihez a zeneszerző levelei szóltak, habár ezt egyes források cáfolni látszanak. Talán mégsem Terézhez, hanem húgához, Jozefinhez szóltak a szerelmes sorok?Ki tudja? De az bizonyos hogy Beethoven műveit ezek az érzések is inspirálták.Beethoven hatalmas zenei hagyatékából a Brunszvik grófok hajdan volt kastélyparkjában évről évre megrendezett hangversenyeken csendülnek fel az örökzöld gyönyörű dallamok.
Végigsétálva a park tekervényes útján megérkezünk a szabadtéri koncert teremhez, melyre a föléje boruló fák lombjai adják a védelmet egy esetleges zápor ellen.Boldog ember aki legalább egyszer ellátogat ide, hogy meghallgassa Egmont nyitányt vagy a IX, szimfóniát, mely felemelő, lélekhez hatoló földöntúli muzsika. A szívekig hatol, és nem ereszti el azt, aki egyszer hallotta. Így érthető, hogy én is egy életre Beethoven rajongója lettem.
A park csodálatos, a benne található barokk kastélyt és kápolnát gróf Brunszvik Antal 1773-75 között építette. Az eredetileg csaknem 100 ha-os parkot az 1800-as évek elején a tájképi kertalakítás elvei szerint létesítették. Az erdei növényzetet meghagyták, és a meglévő természeti adottságokat így a Szent László-patakot és tavat meghagyták. 1870 körül a parkot átépítették, növényanyagát egzotikus növényekkel egészítették ki.
Kertművészeti értékét, különlegességét az adja, hogy lomblevelű növényekkel formálták, nem az akkoriban divatos örökzöldekkel Az 1770-es években a Brunszvik családé lett a terület. Ők nagyszabású építkezésbe kezdtek, 1773 és 1776 között római katolikus templomot, valamint egy barokk kastélyt építettek, ezzel nagyszámú telepest vonzottak a korábban kihalt faluba. A város nagy büszkesége, hogy 1800-ban itt vendégeskedett Beethoven. Brunszvik Terézia 1828-ban megszervezte a krisztinavárosi ipariskolát, majd az első óvodát – korabeli nevén: kisdedóvót – ő nyitotta meg először az egész Habsburg-monarchiában.
Ennyi tehát röviden a park és a kastély története. Érdemes kihasználni a júliusi nyár kellemes délutánjait tetézve az élményt egy hangverseny meghallgatásával,vagy csak sétálni a Brunszvik grófok hajdan volt parkjában,amely ki tudja hány Beethoven szimfónia ihletője volt.
Major Edit
