Túl az édes illaton a hársfa virága köztudottan hasznos, általában teát főznek belőle. Utána néztem, milyen fajok élnek hazánkban’ A hársfajok lombhullató fák, általános jellemzőjük a terebélyes, tojásdad korona, a magas növés. Leveleik aszimmetrikusak, szíves vállal, fűrészes levélszéllel. Viráguk érdekes kelléke a tengelyhez nőtt világoszöld, hártyás murvalevél. Gyógynövényként több hársfaj virágát is gyűjthetjük: ezek a kislevelű hárs (Tilia cordata), a közönséges hárs (Tilia x vulgaris) és a nagylevelű hárs (Tilia plathyphyllos)
A kis levelű hárs felismerhető a levél fonákján az érzugokban található rozsdavörös szakállas szőrképleteiről. A hársak közül a legkésőbb, júliustól virágzik. A közönséges hárs levelének fonákja fakó színű, az érzugokban lévő szőrök fehérek, míg a nagy levelű hárs nemcsak nagyobb leveleiről, hanem azok élénk zöld színéről is felismerhető, virágai korán, már június elején nyílnak. Az ezüst hárs leveleit, nevéhez hűen csillagszőrök borítják, amitől a levél fonákja ezüstösen nemezes. A szőrös levél allergiát okozhat, ezért nem ajánlatos erről a fáról bármit is gyűjteni.
Hogyan gyűjtsük a hársvirágot?
A virágokat a murvalevelekkel együtt szedjük, száraz, napos időben, a virágnyílás kezdetén. Ne gyűjtsünk forgalmas utak mellől vagy ipartelepek környékén. Szárítás előtt a növény más részeit (leveleket, hajtást) válogassuk ki, majd 6-8 cm vastagon terítve, huzatos, árnyékos helyen, gyakori forgatással szárítsuk ki. Csak a teljesen száraz virágdrogot tegyük el télire kartondobozba, textilzsákba vagy üvegbe; a fém tárolóedényeket kerüljük.
Hárs, a torok gyógyszere
A hársfavirágból készített tea meghűléses megbetegedésnél izzasztó, köptető és nyálkaoldó hatású, emellett enyhe nyugtató is. Vizelethajtó és gyomorerősítő teakeverékekben is fontos összetevő. A virágok főzetét a fürdővízbe öntve bőrápolóként használhatjuk. A hársfavirágból készült méz az egyik legértékesebb mézfajta, ugyancsak izzasztó, köhögéscsillapító és nyugtató hatású. De nem csak virágát hasznosítjuk, a hársfa fájának elszenesítésével készül az orvosi szén, amely bélfertőzés, hasmenés esetén bevált gyógyszer.
Kedvező tulajdonságai ellenére a hárs túlzott fogyasztása problémát is okozhat (felborítja hőháztartásunkat, szívdobogást idézhet.)
De ha nem is találunk teafőzésre alkalmas hársfavirágot, az illatát élvezzük, amíg csak lehet, hiszen hamarosan elvirágzik. A mézédes illat megihlette Walter von der Vogelweide költőt is az 1200-as években, így írta le gondolatait:
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
Ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
Vigan futottam
ki a rétre
és kedvesem már várt reám.
Oly izgatottan
jött elémbe! –
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul belé a szám.
S tréfás-kacagva
hamar ágyat
vetett szép pázsitos helyen
Nevethet rajta
s titkon vágyat
érezhet aki arra jön,
mert jól láthatja a nyomot
Ejhajahujj!
amit a fejem nyomott.
Ha tudná más azt,
hogy mi jártunk
ott! ó hogy szégyelném magam!
Nem sejti más azt,
mit csináltunk,
csak ő maga meg én magam,
meg egy kis madár a fán
Ejhajahujj!
az nem árul el talán.
Major Edit
