1Mózes 41 A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a sás között. De hét másik tehén is kijött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk fogható rútakat. A sovány és rút tehenek megették az előbbi hét kövér tehenet. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem. [Majd egy ugyanilyen álom, csak tehenek helyett búzakalászok szerepeltek benne.] Ekkor József így szólt a fáraóhoz: Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. A hét szép tehén hét esztendő. A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban. Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.
Az első tanulság a történetben, hogy a hét bő esztendő után mindig jön hét szűk, de legalábbis szűkebb év. A hét bő év nem azért van, hogy akkor még jobban dorbézoljunk, hanem azért, hogy fel tudjunk készülni arra, amikor vége lesz a bőségnek.
Ha ezt a leckét megtanulnák az emberek, a cégek és a kormányok, sokkal jobb hely lenne a világ és a világgazdaság története nem buborékok és összeomlások szüntelen körforgásáról szólna.
Hiába tudja minden gondolkodó ember előre, hogy nem lesz örökké karácsony, nem tarthat örökké a hét (vagy tíz vagy tizenkét) bő év, mégis a legtöbben úgy élnek, mintha örökké minden így maradna. Aztán amikor bekövetkezik a hét szűk év, mindenki meg van lepődve, a kormányok éppúgy, mint az emberek vagy a cégek. Ki hitte volna, hogy 8-10-14 év dőzsölés után akár ugyanennyi szűk év jön? Ki hitte volna, hogy a bő esztendők nem azért vannak, hogy még jobban eladósodjunk, hanem hogy készen állhassunk, ha a nem kívánt fordulat megérkezik?
A másik tanulság, hogy a történetben a hét szűk év teljesen felemésztette a hét bő év minden bőségét, mintha soha nem lett volna az.
Többen vannak azon a véleményen, hogy az elmúlt 14 évben olyan pénznyomtatás zajlott és ezzel olyan részvény, ingatlan és minden áremelkedés, hogy bő egy évtized alatt annyit nőttek az árak, az ipari termelés és minden, ami megfelel két teljes évtizednek.
Ha most ennek vége szakad, elképzelhető, hogy a következő évtizedben egy kiegyenlítődés lesz, a két évtized összességében lesz annyi az átlagos ingatlanár, részvényár vagy GDP emelkedés, amennyinek lennie kellett volna az első évtized őrült száguldása nélkül.
Ha ez a feltételezés igaznak bizonyul majd, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a sovány tehenek tényleg megeszik a kövér teheneket, de ez nem fog meglátszani rajtuk. Másként mondva, elképzelhető, hogy a következő években visszaadják az árfolyamok azt a felesleges pluszt, amit az elmúlt 12 évben az átlagos növekedésen túl szedtek magukra.
Nem állítom, hogy ez biztos így lesz, de nem kellene meglepődni, ha tényleg ilyen évek jönnének most. Átlagolva még mindig ki fog jönni a normál piaci növekedés.
Csak azért írtam erről, mert annyit hallom mostanában ezt a hét szűk esztendő kifejezést és sokaknak fogalmuk sincs, honnan származik. Ha még nem késő “halmozzunk fel gabonát, mert ez az élelem lesz a tartalék a szűk években, hogy ne haljunk éhen.”
Major Edit
Forrás:Kiszámoló blog
