A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség Budaörs Város Önkormányzatának közreműködésével csendes koszorúzást szervezett, katonai tiszteletadás mellett. Az ünnepélyes megemlékezést Kovács Imre, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja és Ritter Imre, német nemzetiségi képviselő tartotta. A város képviseletében, Zsák András a hivatal Közoktatási, Közművelődési és Sport osztályának vezetője helyezett el koszorút az emlékműnél.
Budaörsről több mint 470-en haltak hősi halált egy értelmetlen háborúban. A teljes névsort a Templom kertben álló emlékművön olvashatjuk. Több esetben az apáik nevét az 1. világháborús emlékoszlopon megtaláljuk.
Az elesettek nevét és adatait egy kis szürke fedelű füzetben őrzik a Heimatmuseumban. Nem ismerek hozzá hasonlóan szívszaggató kiadványt.
Berger Mátyásról megtudhatjuk, hogy Budaörsön született, 1922. 10. 16-án. Lakhelye: Baross utca Szülei: Berger Mihály és Schweitzer Teréz. 1944 novemberében eltűnt Lengyelországban. Mindössze 22 éves volt. Testvére közvetlenül utána következik a sorban – ő egy évvel korábban, 1943 januárjában a Don-kanyarban veszett oda nyomtalanul. Megsebesült? Megfagyott? Egy pillanat alatt végzett vele egy lövés, vagy sokáig szenvedett? Ki tudja?! Volt mellette valaki, aki lefogta a szemét? Mi lehetett az utolsó gondolata oly messze a hazájától, szülőföldjétől?
Húsznál is több azoknak az elesett fiataloknak a száma, akik 1927-ben születtek, abban az időben még szinte gyerekek, alig nőttek ki a gyermekkorból. Táncolni mehettek volna a bálokba, párt választani, utódokat nemzeni és felnevelni őket, metszeni a domboldalak szőlőskertjeiben, gondoskodni idősödő szüleikről, ehelyett fagyos lövészárkokban elvéreztek, és jeltelen tömegsírokba dobták fiatal testüket. A hozzátartozóknak még több fájdalmat jelentett, hogy nem róhatták le kegyeletüket a sírjuknál.
Stammelné Breier Annának szinte egy időben érkezett meg a szomorú jelentés a gr. Klebersberg utca 30-as számú otthonukba. 1945. február 5-én megözvegyült, – a férje Szombathelynél elesett. Két hét múlva elvesztette 18 éves fiát. Vendel a németországi Oldenburgnál halt hősi halált.
Férjét és fiát gyászolta Wéberné Frank Mária is. János fia, aki békeidőben diák volt, a fénykép alapján jóképű fiatalember, 1944 decemberében Pestszentlőrincnél esett el. Férje- Wéber János gazdálkodó 1945-ben 42 évesen éhen halt egy fogolytáborban, Szegednél. Ugyanott végzett az éhhalál Ritschmann György gyári munkással és Braun György gazdálkodóval is.
Nem mindenkinek lehet tudni azonban az elhalálozás helyét. Bader András, Fleischmann Ferenc, Kreisz Antal – „Vermisst” – azaz eltűnt. Hol, mikor? Nem tudta senki. Néhány eltűnt személynél azonban ott áll az utolsó hír. Bradl János, aki a Máriavölgyben lakott, szintén eltűnt, 1944 karácsonyán látták utoljára. Alig élt 18 évet. A 24 éves Deigner József 1944-ben Sztálingrádnál tűnt el. Frankné Hauser Róza hiába várta haza 19 éves fiát. Antalnak nyoma veszett. Utoljára 1945. február 19-én kapott hírt róla, Budapesten a Várból. Deininger Andrást messzire hurcolták, 1946-ban a Kaukázusban halt meg. Öccse 1944-ben Dunaharasztinál esett el, ott temették el. 19 éves volt. A szülei ott voltak a temetésén. Ami békében természetes, az abban a válságos időben kivételes esetnek, veszélyes utazásnak számított.
A Ganter szülők két fiúkat gyászolták – Antal és Péter ugyanakkor és ugyanott, 1943-ban a Don kanyarban tűntek el. Grósz Antal és Ferenc testvérek, Grósz Mátyás és Hartmayer Mária fiai. Antalt 1945. február 13-án a kitörési kísérlet alkalmával a Svábhegynél érte a halálos lövés. Ferenc, aki akkor már Berger Rózával volt házas, néhány hónappal előtte, ’44 decemberében esett el.
A Wéber-Helly családban a 46 éves apát és a 22 éves fiát is elvitték katonának. Az apa Budapest ostrománál tűnt el 1944 decemberében, a fiú 1943-ban elesett a keleti-fronton.
A Wendler fiúk, József és a 17 éves öccse 1944 karácsonya és ’45 újév között tűntek el, amikor Budapesthez ért a front.
A Winkler névből szám szerint húszat találunk a felsorolásban. Winkler Györgyöt, Braun Anna 19 éves fiát Ausztriában temették el egy tömegsírban. Apja hadifogolyként Szegeden kórházba került, onnan, mint gyógyíthatatlan beteget, elbocsátották, de a háborús sérülésébe hamarosan belehalt.
Braun Pálért sokat imádkozott a felesége, Roth Erzsébet. Már vége volt a háborúnak, várta a férjét haza, de hiába… legyengült, kiéhezett szervezetét megtámadta egy oroszországi hadifogolytáborban dúló tífusz és 1945. szeptember 25-én a halál vetett véget szenvedésének. A családnak a Vörös Kereszt segített abban, hogy utolsó tartózkodási helyét megtalálják.
Bokorné Winkler Anna 1944 karácsonyán, a front alatt, minden veszéllyel dacolva, Soroksáron meglátogatta 18 éves katonafiát, Józsefet. Félve remélték, amikor utoljára átölelték egymást, hogy hamarosan újra találkoznak. Azután többé semmi hírt nem kapott az anya a fiáról.
Csulits János és felesége Szattelberger Mária három fiukat gyászolták életük végéig. János (született: 1916) tüdőgyulladásban halt meg egy szibériai hadifogolytáborban. József (született: 1918) eltűnt a háború alatt, Ferenc (született: 1924) elesett Ukrajnában….Három hősi halott egy családban!
A képen látható Csulits József (20 éves)a barátaival a Kőhegyen. Ő is,és Keusch János a háború áldozatai lettek.
Milyen végtelen fájdalmat kellett elviselnie annak az édesanyának, akinek húsz éves fia a Soroksár térségében dúló ádáz harcban halálos lövést kapott és anyja egy kis kézikocsival hazahozta drága halottját, hogy budaörsi földben nyughasson.
Valamennyi név egy-egy sajátos tragédia.
Álljunk meg néha a mindennapi rohanásban egy rövid időre az emlékmű előtt, és gondoljunk rájuk.
s.k.
