Sorsukban sok a kérdőjel. Vajon a határzár feloldása után eljönnek értük új szüleik? És ha valakiért mégsem? Meddig tartja el őket a gyermekkereskedelmi központ, amely magát reprodukciós intézménynek nevezi?
A kijevi „reprodukciós intézmény” egyik vezetője arról beszél, milyen gondosan foglalkoznak a kis megrendelt csecsemőkkel, akikért sajnálatosan nem tudtak eljönni szüleik különböző országokból a járvány miatti határzár miatt. Jogi útmutatást adnak, hogyan tudják kérvényezni a beutazásukat.
A béranyaság, vagyis a megrendelésre szülő nők „intézményét” egyre problematikusabbnak tartják – politikai oldaltól függetlenül – a világ emberi jogokra érzékeny csoportjai. Hatalmas anyagi, érzelmi és egészségi kiszolgáltatottság, kizsákmányolás áll a hátterében mind a béranyaságiparnak, mind a prostitúcióiparnak, mind a pornóiparnak. A kizsákmányoltak, akik kihordják és megszülik más gyermekét, persze sok esetben úgy érzik, megérte, hisz több havi fizetésnek megfelelő jövedelemhez jutnak, esetleg lakásra is futja belőle. Nem kíséri figyelemmel senki a sorsukat: okoz-e az elszakadás a gyermektől később érzelmi-pszichés válságot, marad-e testi következménye az egyszerre akart és nem akart terhességnek. Nem kíséri figyelemmel senki a sorsát azoknak a gyerekeknek sem, akik genetikai szüleikhez kerülnek, miután az első kilenc hónapban más nevelte őket a testében.
A gyerek megvásárolhatóságának haszonélvezői azok a meddő vagy homoszexuális párok vagy egyedül élő emberek, akik úgy gondolják, a gyerek nekik jár, bármi áron, akkor, amikor akarják, nem máskor, nem korábban; és joguk van ehhez kibérelni más ember méhét, aki rászorul az ezért kapott pénzre.
Náluk is nagyobb haszonélvezők azok, akik kihasználva a meddő párok gyerekéhségét és a „munkaerő” pénzínségét, intézményt alapítanak ennek az emberkereskedelmi ügyletnek a lebonyolítására.
Ukrajna a béranyaság egyik központja, ahol 1997 óta legális ez a tevékenység. Ebben az országban lehet törvényesen a legolcsóbban (egy-kétmillió forint közötti összegért állítólag) fehér bőrű gyerekhez jutni. A fehér bőr nagyon fontos, annak ellenére, hogy amerikai celebek példamutatóan (és divatból persze) sorra fogadnak örökbe színes bőrű gyerekeket, még mindig hatalmas respektje van a világos bőrnek. A béranyák ugyanis nem minden esetben csak azt a gyermeket hordják ki, akit a megrendelők genetikai állományából lombikban létrehoztak, hanem gyakran a saját petesejtjüket adják az új élethez. Nem egyszer a távol-keleti, dél-ázsiai gazdag párok is európai színekkel világosítják családjuk genetikai állományát, pedig például Indiában és Nepálban is legális a béranyaság. Itt akár pár százezer forintért születhetne saját kisbabájuk.
A délkelet-ázsiai országok a béranya-turizmust az utóbbi időben próbálják visszaszorítani, mert már olyan ijesztő méreteket öltött. Thaiföldön például 2015-ben teljesen megtiltották, Indiában csak a külföldiek számára tilos. Ám teljesen legális az Egyesült Államokban például, csak nagyon drága. Néhány éve borzolta a kedélyeket a hír arról a nőről, aki 10 gyermeket szült megrendelésre, életvitelszerűen ebből élt, de neki egyetlen sajátja sem volt. Más „felvilágosult” országok, például Kanada, Nagy-Britannia, Németország, Belgium csak a dajkaanyaságot engedélyezik, amely elvileg anyagi haszonszerzés-mentes segítség a meddő pároknak, a kihordásért nem fizethetnek, csak „az egyéb felmerülő költségeket” térítheti a megrendelő – ugye, érezzük, mennyire könnyű kijátszani ezt a rendszert?
Akik az emberi életet is csak a kereslet–kínálat elvei alapján értékelik, nem csinálnak problémát a béranyaságból. Akik viszont átérzik a béranyaság lealacsonyító és kizsákmányoló voltát, a gyerekek személyiségi jogainak sérülését, tiltakoznak az emberkereskedelem ellen.
Magyarországon az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény lehetővé tette volna a béranyaságot, de csak 2000-ben lépett volna érvénybe, amikor eltörölték. Bár a béranyaság nem büntetőjogi kategória, a petesejt-beültető műtétet legálisan nem végezhetik el. 2016-ban az Európa Tanács társadalmi ügyek bizottsága – 16 nem és 15 igen szavazattal elutasította a béranyaság minden formáját, azt is, amely nem (nyíltan) kereskedelmi célú, hanem ún. dajkaanyaság. Ez azonban nem kötelezi a tagországokat.
A kijevi gyerekkereskedelmi nagyvállalat – saját megnevezésükkel „az emberi reprodukció központja”, amely hálás ügyfeleitől kiérdemelte „a családi boldogság utolsó bástyája” elnevezést – nem lamentál emberi jogi dilemmákon, ellenkezőleg, büszkén vállalja piacvezető szerepét, még a negatív sajtóhíreket is közzé teszik, mert azok is az ő ismertségüket növelik.
Aggódunk értetek, gyerekek! Minden kisgyerekért, nőkért és férfiakért is, akik mások önző vágyainak így vagy úgy áldozatai: halottai vagy kihasználtjai.
Forrás: Képmás
(RV)
