Élt a régi időkben Budaörsön egy gazdálkodó, Feldhoffer Márton (1816-1902) és felesége Eberhard Gertrúd (1821-1901)
(Gulyás Boglárka festménye a házaspárról, fára egy régi fénykép alapján)
A családi szájhagyomány szerint Márton Dél-Tirolból jött. Különösképpen tehetséges, életrevaló ember lehetett. Tudott írni-olvasni, ami abban az időben még nem volt megszokott. Mélyen vallásos, hívő emberként elzarándokolt Rómába.
1848-49-ben részt vett a szabadságharcban a magyarok oldalán.
Miután hazatért, a család gazdagodni kezdett. Mendemondák keringtek róla, hogy a harcokból egy színarany angyalszobrot hozott és, ha pénzre volt szüksége, akkor abból levágott egy darabot. A valóságban azonban az történt, hogy szorgalmasan és hűségesen dolgozott a külhoni földbirtokos gazdái szőlőjében , a Sasad dűlőben. Amikor a tulajdonosok visszamentek a hazájukba, olcsó áron eladták Mártonnak a kiterjedt birtokot. Hamarosan építkezések indultak azon a területen és a földek értéke megtízszereződött. Márton a földjei egy részét eladta, csakhamar ő lett a leggazdagabb ember Budaörsön.
Nagy házat építtetett a Fő utca (ma Budapesti út) és az Aradi utca sarkán. Ez az épület más, mint a legtöbb akkori hosszú ház. Középen tágas kocsibeálló látható még ma is. El is nevezték az építtetőjét Neubau-Matinak. (Újépület Márton)
Márton 1852-ben az otthonához közel felállíttatta Nepomuki Szent János szobrát annak örömére, hogy épségben hazatért a szabadságharcból. A szobor ma is ott őrzi emlékét.
Mindemellett vállalkozó szellemű volt, erről tanúskodik egy okirat, miszerint ő alapította az első budaörsi takarékszövetkezetet.
Feldhoffer Márton nem csak a szerencséjével, hanem a tudásával és a szorgalmával is gyarapította a vagyonát. Dologidőben a lányoknak reggel 5 órakor már útra készen kellett állniuk, mert apjuk pontban 5-kor elindult a lovaskocsival a földekre. Így néha előfordult, hogy a lányok a kötényüket már csak az utcán tudták bekötni.
Márton mind az öt lányának nagy házat adott hozományul. Az egyik lányt egy Hauser fiú vette feleségül. És itt kanyarodunk vissza a Budapesti úti házhoz.
A ház homlokzatán, sajnos már csak nyomokban, található a díszítő fríz.
A kapura igen csak gondot fordított a megrendelője. A felső részén színes alkotóelemekből üvegablakot tettek. Új korában biztos sokszor megálltak előtte a budaörsiek és megcsodálták a község egyik legszebb házát.
Ott éltek a leszármazottak az 1946 – os kitelepítésig, elűzetésig. A nagy, szerteágazó család utódai részben Németországban, mások Budaörsön élnek.
Többek között a Zengl, Ritter, Treier, Gruber, Hauser családok vezethetők vissza a Feldhoffer ősökhöz.
s.k.
