Az első magyar karácsonyfa Brunszvik Teréz nevéhez kötődik. Ő alapította 1828-ban Közép-Európa első kisdedóvóját -Angyalkert néven- a krisztinavárosi Mikó utca 8. szám alatt. Míg napjainkban az óvoda kötelező minden 3-6 éves korú gyermek számára, addig a XIX. században a társadalom, a hatévesnél fiatalabb gyerekekkel nem sokat foglalkozott.
Brunszvik Teréz grófnő volt az első, aki a szegénysorban élő, veszélyeztetett gyerekek oktatására, illetve speciális szükségleteire irányította a figyelmet. Kisdedóvójának célja akkoriban elsősorban az volt, hogy pótolja az otthoni nevelés hiányosságait. A kicsik számára biztosították a napközbeni gondozást, nevelést, étkezést. A grófnő volt az első Magyarországon, aki az intézményébe járó gyerekek számára karácsonyfát állított az 1820-as években. Brunszvik Teréz soha nem ment férjhez, és nem született saját gyermeke, de elhivatottságának köszönhetően számos kisgyermek életét könnyítette meg, tette szebbé – nem csak karácsonykor.
A karácsonyfa-állítás hazai elterjedésében a Podmaniczky és a Bezerédy családoknak is jelentős szerep jutott a továbbiakban. A nagyobb magyar városokban az új szokás viszonylag hamar meghonosodott. Az 1860-as években már karácsonyfavásárokat is tartottak Pesten. Az XX. század elején pedig a polgárság és a falusi emberek körében is elterjedtté vált a karácsonyfa-állítás meghitt, szép szokása.
„Van a fenyő…Egy fa a sok közül, ami azonban más, mint a többi. Mert jelképpé vált. Mert azzá tettük. Jelképez egy ünnepet, egy napot, egy érzést. Üzen. Egész évben üzen. Üzeni a karácsonyt, a szeretetet, a békességet. Amikor ránézünk, a karácsony jut eszünkbe. Fenyődíszekkel, vásárlási lázzal, izgalommal, ajándékokkal, lakomákkal, rokonlátogatással, beszélgetéssel, mosollyal, békességgel, és sokszor békétlenséggel is. Amikor nyári kiránduláson megpillantjuk, ez jut eszünkbe. A karácsony.
Ami egy nap a háromszázhatvanötből. Ám a fenyő mást is üzen. Örökzöldjével üzen. Üzeni, hogy a karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. És ahogy a fenyő zöldje örök, úgy a szeretet is örök. A szívünkben is az. Az kell, legyen. Erre figyelmeztet a fenyő. Egész évben, minden nap. Így válik, így válhat minden nap karácsonnyá. Erre emlékeztet a fenyő.Szíved örökzöldje.”
Forrás: Karácsony imádók oldala
s.k.
