Óvodásaimmal gyakran énekeltük a”A part alatt” című gyermekdalt, miben végigvezethető az a folyamat, amíg az aratástól eljutunk a kenyérig. És végül így fejeződik be : „hangya morzsát szedi”. Lám, a morzsa sem megy kárba! Az aratást még megelőzi a szántás-vetés. Bizony, mennyi ember keze munkája van egy szelet kenyérben! A mezőgazdáé, a molnáré, a péké, a szállítóké, és még a boltosoké is.
A takarékos háziasszony a megszikkadt zsemlét, kiflit is fel tudja használni – meleg szendvicsnek, bundás kenyérnek, kifli felfújtnak.
A pazarlás látványa azért is fájdalmas, mert tudom, hogy milliónyi gyermek éhezik a nagyvilágban. Némelyikük talán soha nem lakhatott jól, éhhalállal küszködve nem éri el a felnőtt kort. Ugyanakkor, egy becslés szerint, csak az USA-ban kidobott élelmiszer-mennyiség elegendő lenne az világ éhezőinek táplálásához.Hibátlan, félnapos szendvicseket kidobni nagyobb képmutatás, mint kikukázni őket.- állítják egyesek.
Ételt kidobni olyan, mintha a szegények asztaláról lopnánk. – üzente Ferenc pápa.
Gondolj arra kedves olvasóm, mielőtt ételt a szemétbe dobnál, hogy hány éhes gyermek nyújtaná érte a sovány kis kezét.
s.k.
